Egy kép rajzolódott ki a képernyőn. A Veterán Misztikus Srác egy pasztellrózsaszín varázspálca fotóját küldte el. A rendszercímke határozott megkötéssel látta el: [Kizárólag elektromos járművekhez.] A kép alatt a tárgy leírása így szólt: [A mocskostól a pompásig – turbózd fel a járgányodat!]

Első ránézésre csupán kozmetikai kiegészítőnek tűnt, de Kira jobban tudta a dolgát. Két egység benzint dobott be a kereskedőablakba.

Gyors választ gépelt. [Nyomj az elfogadásra, ha cserélni akarsz.]

A szerkentyű elképesztően praktikus volt. A csilivili külsőn túl egy olyan rejtett előnyt hordozott, amely még jóval azután is hasznos marad, hogy a járművét valami jóval robusztusabbra fejleszti.

A Veterán Misztikus Srác azonnal elfogadta az ajánlatot. Számára ez nem is volt kérdés. A tárgy szigorúan csak elektromos járművekhez passzolt, amilyennel ő nem rendelkezett. Ráadásul egy kíméletlen pusztasági túlélőjáték kellős közepén voltak. A csinos külső semmit sem ért. Kifogyni a benzinből egyet jelentett a gyors halállal.

Miután átvette a fizikai tárgyat, Kira megmarkolta a műanyag nyelet. Elolvasta az oldalába vésett varázsigét, és érezte, ahogy váratlan pír szökik a nyakára.

Végigpásztázta az üres országutat. Miután megbizonyosodott róla, hogy egyedül van, megköszörülte a torkát, egy széles kört írt le a levegőben a pálca hegyével, és elkiáltotta magát.

"Fény és ragyogás, isteni csillogás, átváltozás!"

Kicsiny, kék elektromos triciklijét egyetlen pillanat alatt vakító fényvillanás nyelte el. Amikor a ragyogás eloszlott, a jármű a rágógumi-rózsaszín és a rózsavörös feltűnő, már-már bántó keverékévé alakult át. Finom, fehér csipkeszegély futott végig a fém élek mentén. A kormány közepét olcsó strasszkövek csoportja díszítette, míg a szabványos markolatok és az üléspárna plüss, neonszínű rózsaszín szőrmévé változtak.

"Kétségtelenül aranyos, de azért nem túlzás ez egy kicsit?" – futott át Kira agyán, szája önkéntelenül megrándult a látványtól.

Egy rendszerértesítés csendült meg a fejében.

[Gratulálunk a jármű rejtett bónuszának felfedezéséhez! Járgánya mostantól nemcsak gyönyörű, de minden alkalommal automatikusan mélytisztítást végez magán, valahányszor elszavalja a varázsigét. Maga aztán igazi szerencsefia!]

Ez az automatikus tisztító funkció volt az, amire Kira mindvégig vágyott. A víz prémium erőforrásnak számított, túlságosan értékes volt ahhoz, hogy a szörnyek mocskának lemosására pazarolja az alvázról.

Visszapattanva a járgányára, rámarkolt a gázkarra, és nekivágott az útnak. Úgy érezte, mintha tiszta pasztellenergiát sugározna szét a sivár tájban. A bolyhos kormánymarkolat és az üléspárna meglepően csúcskategóriás technológiát rejtett. Az anyag alkalmazkodott az optimális testhőmérsékletéhez, melegen tartva őt a süvítő széllel szemben. Két puszta egység benzint elcserélni ezért a kényelemért és hasznosságért valóságos rablás volt.

A játékosbázis még mindig az alapvető játékmechanizmusokat próbálta kiismerni. Különben senki sem adott volna el egy ilyen prémium holmit ennyire olcsón. A Veterán Misztikus Srác felvétele a barátlistára egyértelműen a helyes stratégiai lépésnek bizonyult.

Az előttük álló országút sima volt és egyenes. Rózsaszín elektromos triciklije egyenletesen duruzsolt, elérte az óránkénti harminc mérföldes sebességet, és kiváló ütemben haladt.

Kira megérintette a műszerfala felett lebegő holografikus ikont, ismét megnyitva a Globális Csevegés felületét. Egy áttetsző kék képernyő tárult ki a levegőben előtte. Remélte, hogy rábukkan még egy hozzá hasonlóan tudatlan, ám szerethető játékosra.

1206-os játékos: [Van valakinek étele? Esküszöm, soha többé nem diétázom! Épp időszakos böjtöt tartottam, amikor ebbe a mocsokba rántottak, és éhen halok!]

Elveszett Kiskutya: [Olyan szomjas vagyok. Nem tudna egy jószívű lélek megszánni egyetlen korty vízzel?]

1030-as játékos: [Miért van szó szerint mindenütt tele internetes koldusokkal? Találjátok már fel magatokat!]

Kegyelt: [Csak benéztem ide szólni, hogy remekül vagyok. Nem akarok túlzottan felvágni, de azért sejtitek. Az instant tészta finom, de az ég szerelmére, annyira egészségtelen.]

A Galaxis Legjóképűbbje: [A felettem lévő alak undorító. Csak trollkodni jöttél ide? Húzz a vérbe!]

A pánikba esett és dühös üzenetek sebes áradatában Kira egy nagyon fontos nevet szúrt ki. Azonnal odaszegezte a figyelmét.

CombatWolf008: [Figyelmeztetés minden játékosnak! Ne lépjetek be az út két oldalán lévő fekete zónákba! Azonnali halál. Emellett rendkívül óvatosan nyissátok ki az ellátmányládákat! Szörnyek ugorhatnak ki belőlük, szóval mindig tartsatok készenlétben fegyvert.]

A szigorú felhasználónévből és az előrelátó tanácsból ítélve CombatWolf008 egyértelműen katonai vagy kormányzati személy volt.

Előző életében ő volt a legmagasabb rangú játékos a 88-as körzet 909-es zónájában. Őszintén megbízható alak volt. Annak idején párszor kereskedtek, sőt még össze is álltak, hogy kíméletlen kazamatákat pucoljanak ki.

Bár ezúttal sem tervezett szigorúan magányosan játszani, esze ágában sem volt semmilyen hivatalos frakcióhoz csatlakozni. Azok az emberek túlságosan is a kötelesség és az erkölcsi kötelezettségek béklyójában éltek. Kira lelke mélyén tudta, hogy önző teremtés. A saját túlélését helyezte előtérbe. Magányos farkas marad.

Délre a nap vakítóan tűzött a fejük felett. Kira könnyedén letudta a napi harmincmérföldes vezetési feladatát. Ellenőrizte az eszköztár-panelt. Még mindig volt öt tartalék akkumulátora, és a jelenlegi töltöttsége csupán hetvennégy százalékra esett vissza. Semmilyen logikus okát nem látta a megállásnak, így tovább hajtott a kietlen úton.

Amint a hétnapos kezdővédelmi időszak véget ér, a rendszer közzéteszi az első hivatalos ranglistát. Ezt a rangsort a megtett össztávolság és az összegyűjtött erőforrások pontos kombinációjából számították ki. Az első tíz helyezettnek járó jutalmak állítólag elképesztőek voltak.

Kira a régi életében sosem érte el ezt az elitszintet. Csupán azt látta a csevegési naplókban, ahogy a veterán játékosok dicsekednek a csúcsszintű zsákmánnyal.

Egész délelőtt mindössze egyetlen faládát talált.

"Az erőforrás-pontszámom siralmas lesz, így az egyetlen esélyem, ha a végletekig kimaxolom a kilométereimet" – érvelt magában, jobb kezét szilárdan a gázkaron tartva.

Nem lehetett mit tenni. Az ellátmányládák hírhedten ritkák voltak a kezdő szakaszban.

A délután folyamán még két faládát sikerült kiszúrnia és begyűjtenie. A kettő együttes hozama csekély volt: egy palack tisztított víz, egy vekni teljes kiőrlésű kenyér és tíz vasszög.

Kira még arra sem vette a fáradságot, hogy félreálljon megvacsorázni. Egyik kezével a rózsaszín kormányt fogva a száraz kenyeret majszolta. A morzsák a torkára tapadtak, így kimért, óvatos kortyokkal kényszerült leöblíteni a vízkészletéből, hogy spóroljon vele.

Kíméletlenül hajtotta magát és a járművet egészen este kilenc óráig, mielőtt végül félreállt pihenni.

A háromkerekű akkumulátora hajszálpontosan a leparkolás pillanatában merült le. Betett egy friss akkucsomagot, a lemerültet pedig bedobta az eszköztárába. Ha később talál egy univerzális töltőt, könnyedén újrahasznosíthatja és újratöltheti az összes lemerült akkumulátorát.

Rápillantva a rendszerpaneljére, Kira látta, hogy ma valamivel több mint száz mérföldet tett meg. Hatalmas szám volt ez egy triciklinek, ám természetesen nem versenyezhetett a valódi autókat vagy csúcskategóriás elektromos járműveket vezető játékosokkal.

De nem mindenki volt ennyire szerencsés.

Néhány szerencsétlen lélek bevásárlókocsival, rozsdás babakocsival vagy biciklivel csöppent a pusztaságba. Hozzájuk képest Kira tudta, hogy áldott a sorsa.

Felállt a járműve mellett, és alaposan kinyújtóztatta magát. Megcsavarta a törzsét, kiropogtatva a mély merevséget a végtagjaiból. A feneke teljesen elzsibbadt a hosszú utazástól.

Életerő-értéke öt ponttal hatvannégyre esett vissza, a Kimerültségi mutatója pedig hetvenhatra ugrott. Veszélyes fizikai állapot volt ez.

A teljes sötétség már elnyelte a pusztaságot. A levegő fagyossá vált. Láthatatlan szörnyek mély torokhangú üvöltése visszhangzott a kietlen utat szegélyező, koromsötét árnyakból. Néhány lény még az aszfaltra is felmászott, és a leparkolt járművek körül ólálkodott, a láthatatlan védőgátat kaparászva, hogy kicsalogassa a rettegő játékosokat.

Egy kezdőnek mindez rémisztően hangzott, ám Kira már hozzászokott.

Őszintén szólva a vonyításuk ma már kissé szánalmasnak tűnt a szemében. Amikor legelőször járta meg ezt a rémálomjátékot, halálra rémült. Bezárkózott a járművébe, és sírt.

Most a legkevésbé sem érdekelte. A fizikai statisztikái jelenleg a szeméttel voltak egyenlőek. A rendszertárgyak mesterségesen feltornázhatták az értékeit, ám a valódi fizikai erőnlét éppoly létfontosságú volt a hosszú távú túléléshez.

Úgy döntött, beindítja a vérkeringését. Egy intenzív kardióedzéssel kezdett, azzal a tervvel, hogy közvetlenül utána erősítő gyakorlatokra vált. Amíg a járműve fénylő, huszonöt lábnyi körzetén belül maradt, biztonságban volt a kinti borzalmaktól.

Gyors terpeszugrásba kezdett, tornacipője ritmikusan csattant a burkolaton.

Ugrálás közben Kira megérezte a rá szegeződő tekintetek feszítő szúrását.

Meggördült. Közvetlenül a láthatatlan akadály túloldalán egy hatalmas, fekete pofájú farkaskutya állt. Egyenesen rá meredt. Farka magasan állt, és sűrű, betegesen sárga agyarait vicsorította a sötétben.

Ahogy tekintetük találkozott, a fenevad gonosz, velőtrázó morgást hallatott. Mancsaival a földet tiporta, megpróbálva megfélemlíteni őt.

Kira egyetlen ütemet sem hagyott ki az edzéséből. Karjai és lábai tökéletes szinkronban mozogtak tovább.

"Hé, haver, be akarsz szállni? Vedd fel a ritmust!" – gúnyolódott hangosan.

A démoni kutya meglepettnek tűnt a reakciótól. Újra felmorgott, bár már kevésbé magabiztosan. Sűrű nyál csepegett az úttestre, amely áporodott, rézszagú bűzt sodort be a biztonsági zónába.

Kira nem félt, csupán mélységesen undorodott a förtelmes szagtól.

Elhessegetően intett a kezével, tartva az egyenletes edzéstemlpót. "Sicck, húzz a vérbe! Ha nem kardiózol, takarodj a szemem elől!"