Nadine az utcanévtáblákat bámulta. A betűk összefolytak a szeme előtt. A környék idegennek tetszett. Elfelejtette a visszavezető utat. Előhúzta a telefonját a zsebéből, hogy megnyissa a térképet. A hüvelykujja a képernyő felett lebegett. Képtelen volt felidézni a motel nevét. A hideg szél átfújt vékony kabátján.

Léptek zaja hallatszott mögötte. Nadine megfeszült. Megpördült, a kétségbeesett remény szikrája gyúlt ki a mellkasában. Azt hitte, Desmond tért vissza hozzá. A magas alak az utcai lámpa alá lépett. A remény hamuvá lett. Nem Desmond volt az.

Jared néhány lépésre tőle megállt. – Tényleg nem emlékszel rám?

Nadine fürkészte az arcát. Az erős állkapocs és a metsző tekintet semmit sem árult el neki.

Jared szelíd mosolyra húzta a száját. – Én vagyok az, Pufi; elfelejtetted?

A becenév feltépett egy lezárt ajtót az emlékezetében. Egy vidéki, dundi kisfiú képe villant be előtte. Valaha állandóan őt és Miriamot követte a falu poros útjain. Most pedig itt állt előtte: egy megtermett, széles vállú férfi.

Nadine erőtlen mosolyra kényszerítette az arcát. – Már emlékszem. Annyit változtál, hogy alig ismertelek meg.

Jared észrevette a mosolya szélén bujkáló keserűséget. – Gyere, hazaviszlek.

Az út rövid volt. Jared a motelt rejtő, omladozó téglaépület előtt parkolt le. Fejük felett vibrálva zümmögött a neonfelirat. A vakolat mállott a falakról. Jared elkomorult a látványtól. A Hawthorne család egyik tagjának még a válás után sem lenne szabad ilyen patkánylyukban laknia.

Nadine kikapcsolta a biztonsági övet. – Ne haragudj a kellemetlenségért. Itt lakom, de kérlek, ne szólj róla Miriamnak. Félek, hogy aggódna miattam.

Jared mereven bólintott. Nem tudta, mit mondhatna, amivel megvigasztalhatná. Megígérte, hogy másnap reggel meglátogatja, majd elhajtott. Nem vette észre a mattfekete Cadillacet, amely az utca túloldalán, a sötét árnyékban vesztegelt.

Nadine kinyitotta az ajtaját, és belépett az áporodott szobába. Hányingere volt. A feje zúgott az alkoholtól, amit korábban ivott. Desmond hangja visszhangzott a fejében.

*Úgy nézel ki, mint egy kísértet. Ugyan ki tartana vonzónak egy ilyen nőt?*

Ledobta a táskáját, és a fürdőszobai mosdóhoz sietett. Megnyitotta a hideg vizet. Felkapott egy durva törölközőt, és dörzsölni kezdte az arcát. Letörölte az alapozót az orcájáról és a vörös rúzst a szájáról. Addig súrolta a bőrét, míg az sajgóvá és vörössé nem vált.

A depressziója nehéz ködként ülte meg az agyát. Olvasta az orvosi cikkeket. A betegség emlékezetkiesést és a szellemi képességek hanyatlását okozza. A sötét gondolatok örvényébe zárta. A fájdalom szétáradt a mellkasában.

Hangos dörömbölés rázta meg a faajtót.

Nadine leejtette a törölközőt. Azt hitte, Jared jött vissza valamiért. Odament, és elfordította a zárat. Az ajtó kivágódott. Egy hatalmas kéz szorult a csuklójára, akár egy acélsatu. A szorítás összeroppantotta a csontjait.

Desmond hátralökte őt a szobába. A sarkával bevágta maga mögött az ajtót. Tömény szesz bűze áradt a ruhájából. Szeme vörösen izzott a vérerektől. Újra meglökte a lányt. Nadine elvesztette az egyensúlyát, és a kopott kanapéra zuhant.

Desmond fölé tornyosult. – Szóval már ki is szemelted a következő párodat. Nem csoda, hogy ilyen könnyen lemondasz rólam!

Ahogy meglátta őt Jared társaságában, a vak féltékenység elborította a férfi elméjét. Nadine felnézett a dühöngő arcra. Soha nem volt képes megérteni a férfi logikáját. A szíve mindig is Chloéé volt. A Mercer család tőrbe csalta őt egy csalárd házassággal, mire a férfi három éven át fagyos közönybe fojtotta Nadine-t. Egyikük sem állt erkölcsi magaslaton.

Nadine nem kapta el a tekintetét. – Egyformák vagyunk, te meg én.

Desmond előrevetette magát. A párnákhoz szorította a lány vállát. Olyan közel hajolt hozzá, hogy az orruk szinte összeért.

Összecsikordította a fogát. – Lefeküdtél vele? Mi? Ki volt az? Mikor találkoztatok?

Hároméves házasságuk alatt Nadine feladta a karrierjét. A Hawthorne-ház minden szigorú szabályának engedelmeskedett. Megszakította a kapcsolatot a barátaival, hogy mintafeleség legyen. És most ez a férfi kétségbe vonja a hűségét? Sötét, dacos megkönnyebbülés söpört végig rajta.

Nadine szárazon felnevetett. – Mit gondolsz?

A válasz elpattintotta Desmond józanságának utolsó húrját. Szeme elborult. Megragadta a blúza gallérját, és széttépte. A gombok leszakadtak az anyagról, és szerteszét gurultak a padlón. Nadine megbénult a sokktól. Két kezét a férfi mellkasának feszítette, próbálta ellökni magától.

Desmond tudomást sem vett az ellenállásáról. Egyetlen brutális mozdulattal lerántotta a nadrágját és a fehérneműjét a lábáról. Térdeit a combjai közé erőltette, széttárva a lábait. Kicsatolta az övét, és elővette a hímvesszőjét. Nadine vergődött a súlya alatt. Sikoltozott, és körmeit a férfi karjába mélyesztette.

Desmond közvetlenül a száraz hüvelyébe döfte a hímvesszőjét. Az erőszakos behatolás felsértette érzékeny szöveteit. Nadine felvisított a kíntól, ahogy a hasító fájdalom végigszántott a testén. A férfi egyik kezével a feje fölé szorította a csuklóját. Nehéz törzsével a kanapéba préselte a nőt. Csípőjét előrelökve, büntető erővel járatta a hímvesszőjét ki-be a hüvelyében. Nadine kapálózott és zokogott. Küzdött, hogy lelökje magáról, de a férfi minden mozdulatát elnyomta. Újra és újra beléhatolt, mígnem elélvezett benne.

Az ég az ablakon túl halványszürkévé fakult. Hajnal hasadt a város felett. Desmond visszahúzódott és felállt. Az alkohol köde felszállt az agyáról. Lenézett Nadine törékeny, zúzódásokkal teli, párnákon reszkető testére. Tekintete a lány alatti beszennyezett anyagra vándorolt.

Egy élénk szűzvérfolt virított a helyén.

A vörös folt vádlón meredt rá. Érintetlen tisztaságának kézzelfogható bizonyítéka volt. Három éven át hűséges maradt hozzá. Kínos, fojtogató csend nehezedett a szobára. Desmond kinyitotta a száját, de egyetlen szót sem bírt kiejteni rajta.

Nadine felült. Megmaradt erejét megfeszítve meglendítette a karját. Tenyere telibe találta Desmond arcát.

*Csatt!*

Az éles hang ostorként csattant. Az ütés ereje félrerántotta Desmond fejét. A pofon maró sajgása szertefoszlatta a lány utolsó illúzióit is. A szeretet, amit iránta táplált, abban a szempillantásban meghalt. Nadine felemelte a kezét, és a fülére tapasztotta.

Torkaszakadtából felsikoltott: – Tűnj el!

Desmond megkövülten bámulta a lány megtört tekintetét. Megtántorodott hátrafelé, megfordult, és kiment a szobából. Kábultan szállt be a kocsijába. Az éjszaka erőszakos képei villództak a szeme előtt.

Elővette a telefonját, és tárcsázta az asszisztensét. – Járj utána, kik a férfiak Nadine életében!

A vonal túlsó végén Tobias hangja zavartnak tűnt. A válás előtt Nadine teljes elszigeteltségben élt, kizárólag Mr. Hawthorne-nak szentelve mindent.

A motelben Nadine feltápászkodott a kanapéról. Bebotorkált a szűk fürdőszobába, és megnyitotta a zuhanyt. A forró víz végigömlött a testén. Felkapott egy szappant, és súrolni kezdte a bőrét. Újra és újra mosta a combját és a hasát. Hároméves házasságukat egy nemi erőszakkal hálták el, alig néhány nappal a válásuk véglegesítése előtt. Üres, keserű nevetés tört fel belőle a tragikus irónia láttán.

Kilenc órakor újabb kopogás hallatszott az ajtón.

Nadine kinyitotta, és Jared állt ott egy barna papírzacskóval. Pár reggeli szendvicset tartott a kezében. Nem vette észre a lány szemében ülő, feneketlen kimerültséget.

Jared átnyújtott neki egy pohár kávét. – Tegnap este olyan gyorsan elmentem, hogy elfelejtettem említeni: van egy üres lakásunk. Szívesen látlak ott. Nem biztonságos egy lánynak egy motelben laknia.

Nadine megrázta a fejét. – Nem, köszönöm.

Gyűlölt bárkinek is a lekötelezettje lenni. Jared számított az elutasításra. Belépett a szobába, és körülnézett a vigasztalan helyiségben.

Jared a málló tapétára mutatott. – Így is, úgy is üresen áll. Akár be is költözhetnél. Nem fogok lakbért kérni tőled.

Nadine megszorította a kávéspoharat. – De nekem csak egy hónapra lenne rá szükségem.

Jared elmosolyodott. – Akkor legyen egy hónap. Még mindig jobb, mintha üresen állna.

Furcsállotta ezt az időkeretet. Még előttük állt az egész élet. Miért lenne szüksége egy lakásra mindössze egy hónapig? De megtartotta magának a kérdést. Nadine összepakolta egyetlen bőröndjét. Semmi mása nem volt.

Jared betette a csomagját a csomagtartóba. Átvezette a nőt a reggeli forgalmon. A falusi gyerekkorukról beszélgettek. A szó hamarosan a férfi életútjára terelődött.

Jared az útra szegezte a tekintetét. – A középiskola után külföldre költöztem. Dolgoztam és tanultam. Húszéves koromra megalapítottam a saját cégemet.

Nadine őszinte csodálattal nézett rá. – Igazán lenyűgöző vagy.

Jared az ujjával dobolt a kormányon. – Te is tehetséges voltál. Miután elhagytad a falut, figyelemmel kísértem az életedet. Láttalak a tévében, sőt, láttam, ahogy megnyered az Ifjúsági Zongoraversenyt. És énekeltél is, ugye? Tudtad? Akkoriban te voltál a példaképem.

Jared elhallgatta a története sötétebb részeit. Amikor külföldön tanult, a magány teljesen összeroppantotta. Rossz szokások rabja lett, és depresszióba süllyedt. Ivott, verekedett, eldobta magától az életet. Aztán meglátott egy híradást Nadine-ról. Egy lányról, aki súlyos, veleszületett süketséggel jött a világra.

Az orvosszakértők azt állították, hogy a zeneipar kapui örökre zárva maradnak egy ilyen állapotú ember előtt. Nadine rácáfolt ezekre a jóslatokra. A győzelméről szóló hír rántotta ki Jaredet a lefelé tartó spirálból. A lány kitartása lett az a horgony, amely megmentette az életét. Látta, ahogy legyőzi a fizikai korlátait, és úgy döntött, nincs mentsége arra, hogy elpazarolja a jövőjét. Kijózanodott, és a semmiből felépítette a birodalmát.

Odapillantott az anyósülésen ülő Nadine-ra. Arca sápadt és kimerült volt a reggeli fényben. El akarta mondani neki, hogyan mentette meg őt a pusztulás széléről. Be akarta vallani, hogy a lány néma ereje vezette át a legsötétebb éjszakákon. De lenyelte a szavait. Úgy döntött, megtartja magának az igazságot. Így is épp elég teher nehezedett arra a törékeny vállra.

A kocsi felhajtott az autópályára. A város sziluettje elterült előttük, fényesen és közönyösen. Nadine a fejét az ablak hűvös üvegének döntötte. Az éjszaka fantomfájdalma még mindig sajgott a combjai között. Lehunyta a szemét, próbálva eltemetni a vérfoltos lepedő és Desmond kegyetlen arcának emlékét. Túl kellett élnie a következő néhány hetet, amíg alá nem írják a válási papírokat.