Kaelen szemszöge:

A vacsorát tetemes mennyiségű alkohollal zártuk. Sosem hittem volna, hogy egy olyan ember, mint Lyri, vagy valaki, mint Roxy, képes tartani velünk a tempót a tequilafelesekkel, de úgy döntötték magukba az italt, akár a sokat látott veteránok. A hangos beszélgetés és a koccanó poharak zaja órákon át betöltötte az étkezőt. Az éjszaka egyre csak nyúlt, mígnem mindkét nő ásítozni kezdett, szemhéjuk elnehezült a kimerültségtől és a piától.

"Hölgyeim, megmutatom a szobáikat." Hátratoltam a székemet, és egyenesen Lyrira néztem.

"Roxynak nem szükséges megmutatnod. Velem alszik. Úgy értem, az én szobámban." Ronan mélyen felkacagott, és szorosan az oldalához vonta Roxyt.

"Nos, Lyri, kövess engem." A díszlépcső felé fordultam, az állkapcsom megfeszült.

Mögöttem lépkedett. Minden egyes lépés, amit a kastély folyosóján tettünk, gyötrelmes kínzással ért fel. Ruhájának vékony anyaga rátapadt a csípőjére, és teste minden egyes ringásával közszemlére tette tökéletes alakját. A vérem felforrt. Nehéz, sűrű lüktetés telepedett meg mélyen az ágyékomban. Olyan erősen markoltam a fakorlátot, hogy a bütykeim elfehéredtek. Küzdöttem az ősi ösztön ellen, hogy megforduljak, letépjem róla azt a ruhát, és keményen megdugjam a folyosó falánál, míg a nevemet nem sikoltja.

*A francba is, én megtettem volna.* Obszidián mély gúnnyal morgott fel az elmémben. A farkasom megállás nélkül fel-alá járt, megőrjítette a nő édes illata. Fogalmam sem volt, miért olyan átkozottul nehéz kizárni őt a fejemből valahányszor karnyújtásnyira volt tőlem.

Elértük a folyosó végén lévő ajtaját. Benyomtam, majd hátraléptem, hogy beléphessen.

"A fürdőszobában találsz tisztálkodószereket. Ha bármi másra szükséged lenne, kérlek, szólj." Összefontam a karomat, és magamban azért imádkoztam, bárcsak azt mondaná, egy hatalmas faszra van szüksége, amit ma éjjel meglovagolhat.

Ehelyett tétován nézett fel rám. "Lenne valami, amire szükségem van. Valami, amiben aludhatok."

*Azt kellett volna mondanod neki, hogy aludjon meztelenül.* Obszidián megvetően felhorkant.

"Hozok valamit, amiben alhatsz." Elfordultam, mielőtt a törékeny önuralmam végleg elpattant volna.

Átvágtam a folyosón a saját hálószobámba. Amint az ajtó kattanva becsukódott, a sötétben állva brutális belső vitát folytattam a farkasommal. Ő azonnal a matracra akarta lökni, és most rögtön magának követelni. Nekem viszont gondoskodnom kellett arról, hogy ne ijesszük halálra az embert már az első itteni éjszakáján. Feszült egyezséget kötöttünk: én vezetek, ő pedig követi a szabályaimat. Előhúztam egy tiszta, túlméretezett fekete pólót a komódomból, és visszamasíroztam a szobájához.

Bekopogtam a nehéz tölgyfa ajtón. Csend. Hangosabban kopogtam. Még mindig semmi.

Benyomtam az ajtót. A hatalmas hálószoba üres volt, de a résnyire nyitott fürdőszobaajtóból meleg fény szűrődött ki. Feszülten füleltem. Nem hallatszott folyó víz hangja. Ocaléptem, és határozottan megkocogtattam a fürdőszoba ajófélfáját. Nem jött válasz.

Belöktem az ajtót, és földbe gyökerezett a lábam.

Lyri békésen aludt a száraz jakuzzikádban. A porcelánnak dőlő, ellazult testének látványa fizikai ütésként ért. A farkam azonnal kőkeményre merevedett. A hirtelen, tomboló erekció szinte már fájt a cipzáram mögött. Majd szétfeszítettem a nadrágomat.

*Ó, ISTENNŐM, ÁTKOZOTTUL DÖGÖSEN NÉZ KI!* Obszidián felüvöltött a fejemben, karmaival szaggatva a mentális gátjaimat.

*Obszidián, már most úgy hangzol, mintha pórázon rángatna a pina. Fejezd be.* Vágtam vissza, megpróbálva visszakényszeríteni tomboló hormonjaimat az engedelmességbe.

*Nem, Kaelen, nem úgy hangzom, mintha pórázon rángatnának. Úgy hangzom, mint aki alaposan el akar verni egy jó kis pinát.*

Nyersen kifújtam a levegőt, és leemeltem egy vastag fehér törölközőt a mosdó melletti tartóról. Magam elé lógattam, hogy eltakarjam a fájdalmasan kemény farkamat, a másik kezemben a pólót szorongatva. Mély, szaggatott lélegzetet vettem. Hangosan megköszörültem a torkomat, bízva benne, hogy a zaj felébreszti, mielőtt valami meggondolatlanságot követnék el.

Lyri szemszöge:

Egy torokköszörülés rekedt hangjára riadtam fel. Az agyam még mindig ködös volt az alkoholtól és a kimerültségtől. Megtaláltam az óriási fürdőszobát, elkezdtem feltölteni a tízszemélyes jakuzzit, és valahogy sikerült elájulnom benne, még mielőtt a víz elérte volna a megfelelő szintet. Megdörzsöltem a szemem, arra számítva, hogy Roxy jött megnézni, mi van velem.

Ehelyett pislantottam egyet, és Kaelent pillantottam meg közvetlenül magam előtt.

Félmeztelen volt. A mosdópult erős fényei tökéletes szögben érték a testét, amitől úgy festett, akár egy Michelangelo által faragott mestermű. Korábban nem tévedtem, amikor feltűnt a masszív testalkata. Tizenkét kocka a hasán, széles mellkas, vastag combok – minden egyes porcikája kemény, tömör izomból állt. De a leginkább riadalmat keltő izom pontosan a látóterembe esett.

Egy fehér törölközőt tartott a dereka előtt, próbálva elrejteni egy hatalmas erekciót. Vastag, kemény farkának körvonala egyértelmű sátorként feszült a szövet alatt. A puszta méretétől kiszáradt a szám. Felnéztem az arcára. Engem bámult, és a szeme épp átalakulóban volt. A mogyoróbarna szín elenyészett, helyét izzó, ragadozó arany árnyalat vette át. Pontosan ugyanaz a nyers pillantás volt, amivel még a klubban mért végig.

A tiszta szexuális vágy nehéz hulláma csapott át rajtam. A forróság azonnal összegyűlt a combjaim között. A puncim kétségbeesett, sajgó vággyal lüktetett. Ha a testem beszélni tudna, most azért sikoltana, hogy dobja le a maradék ruháit is, és tegyen magáévá itt, a fürdőszoba kövén. Szinte elfojthatatlan késztetéssel küzdöttem, hogy kiugorjak ebből a kádból, a padlóra teperjem, és ráüljek a gyönyörű arcára.

"Szia." Rekedten préseltem ki a szót, és magamra erőltettem egy halvány mosolyt, igyekezve elkerülni, hogy ez a pillanat még kínosabbá váljon, mint amilyen már eleve volt.

"Kopogtam, nem válaszoltál. Hoztam egy törölközőt és egy pólót az alváshoz." A tekintetét makacsul a mosdókagylóra szegezte, nem volt hajlandó rám nézni.

"Köszönöm." A térdemet a mellkasomhoz húztam, hirtelen elfogott a szégyenlősség a jelenlétének fojtogató súlya alatt.

"Szóra sem érdemes." Egy gyors, megsemmisítő erejű mosolyt villantott rám.

Az az egyetlen mosoly olyasmit művelt a szívverésemmel, amit törvénybe kellene iktatni. Ha ma éjszakánál tovább maradok a közelében, az a mosoly lesz a vesztem. Letette az összehajtott pólót és egy másik törölközőt a márványpult szélére. Egyetlen szó nélkül hátat fordított nekem széles vállával, és sietve kisétált a fürdőszobából.

Amint az ajtó kattant, a tenyeremmel a homlokomra csaptam.

Mi az ördög ütött belém? Ennyire felizgultam egy pasitól, akit alig ismerek? Tényleg olyan régen ért hozzám bárki is? Még mindig magam előtt láttam a farkának merev körvonalát a törölköző mögött. A kép beleégett a retinámba. De rá kellett kényszerítenem magam a józan észre. Nem engedhettem, hogy a vad vágy irányítsa a tetteimet. Sokkal több információra volt szükségem róla. Nem ugorhattam be egy Alfa ágyába anélkül, hogy tudnám a kapcsolati státuszát, a falka belső viszonyait, vagy hogy mekkora felfordulást hozhat ez az amúgy is kaotikus életembe. Ebben a harcban a racionalitásnak kellett győznie.

Mély lélegzetet vettem, hogy lecsendesítsem a száguldó pulzusomat. Kimásztam a kádból, és megszárítottam a nyirkos bőrömet. A fekete pólóját a fejemre húztam. Pontosan olyan illata volt, mint neki – a cédrus, a pézsma és a veszélyes férfiasság mámorító keveréke. Kiléptem a fürdőszobából, és odamentem a hatalmas, kerek ágyhoz, amelyet aranyszínű szaténlepedő borított. Bebújtam, és kimerült testem azonnal mélyre süllyedt a puha matracban. Lehunytam a szemem, de az az izzó, aranyszínű tekintet egyenesen a sötétbe is követett.