Roman

A nappali nehéz, tölgyfa kétszárnyú ajtaja feltárul a markom szorítása alatt; a zsanérok némák maradnak, éles ellentétben az izmaimban feszülő, lüktető idegességgel. Átlépem a küszöböt, csizmám belesüpped a vastag perzsaszőnyegbe. Először a fenyő és a drága vaníliás gyertyák illata csap meg – az otthon melegét hivatott idézni, a birtok biztonságát jelezve. De mit sem ér a száradó vér és az á