Dante egy durva lökéssel engedte el a lány torkát. Sienna hátratántorodott, és mohón szívta be a hűvös éjszakai levegőt kiéhezett tüdejébe. A férfi elfordult, nehéz bakancsa csikorgott a murván, miközben leparkolt motorja felé lépdelt. Keresgélni kezdett az egyik oldalsó bőrtáskában. Amikor ismét felé fordult, a holdfény megcsillant egy orvosi szike ezüstjén a jobb kezében. Baljával a föld felé intett.

"Ülj le! Hol van a nyomkövető, amit Viktor beléd rakott?"

Sienna átkarolta remegő testét. A hálóing vékony anyaga zéró védelmet nyújtott a metsző hideg ellen. "Nem tudom."

Dante hosszan, nehezen fújta ki a levegőt. Felnézett a holdra, mielőtt sötét tekintetét a lányra szegezte volna. "Ide figyelj: vagy elmondod, vagy átkutatlak. Hosszú éjszaka áll még előttünk. Ne nehezítsd meg!"

"Nem tudom, hol van! Akkor ültette be, amikor eszméletlen voltam. Azt mondta, jobb nekem, ha nem tudom a helyét, mert így soha nem árulhatom el senkinek."

Dante rábámult. Széles vállai megereszkedtek, elengedve azt a feszes, ugrásra kész tartást, amit azóta vett fel, hogy kirángatta a lányt a birtokról. Félrehajtotta a fejét, sötét szeme végigmérte a lány alakját. "Jól van."

Visszafordult a nyeregtáskákhoz. Néhány másodpercnyi kotorászás után egy fekete kézi fémdetektor botot húzott elő. Visszamasírozott hozzá, és a készüléket a mellkasához emelte. Sienna megdermedt. A férfi végighúzta a szkennert a mellein. A lány lélegzete elakadt a magánszférájába való keresetlen behatolástól. Dante lejjebb vitte a botot, végigpásztázta a hasát, elidőzött az ágyékánál, majd végigkövette csupasz combjainak belső vonalát.

"Komolyan?"

Dante felhorkant. "Tudom. Manapság már senki sem tud szórakozni. Fordulj meg! Tudom, hova rejtette."

Sienna habozott. A másik kezében lévő fém szike hidege fájdalmat ígért. Hátat fordított neki, és megfeszítette a testét. Dante végighúzta a szkennert a bal karja hátsó felén. A gép éles, magas hangon felvisított, közvetlenül a válla alatt. A férfi a válla felett a bozótba hajította a fémdetektort, és hatalmas kezével rászorított a lány bicepszére.

"Azt hittem volna, hogy a nagy Viktor Volkov ennél kreatívabb."

Sienna megérezte a penge éles csípését a bőrén. A hideg acél mélyen belemetszett az izomba. Tűz mart a karjába. Felszisszent, és előrerándult, hogy elmeneküljön a kín elől. Dante számított a reakcióra. Bal keze még szorosabban ráfeszült a karjára, fogása vasmarokká szilárdult, ami a helyére szögezte a lányt. A penge finom hegyét mélyebbre fúrta a friss sebbe, a felhasadt húst kutatva. Meleg, sűrű vér buggyant fel a vágásból, végigcsorogva sápadt bőrén, majd a földre cseppent. Egy másodperccel később összenyomta a bemetszés széleit. Egy apró, fémes bogyó pattant ki belőle, csúszósan a lány vérétől.

Felemelte, szemügyre vette a halvány fényben, majd egy hanyag mozdulattal a sötét erdőbe pöckölte.

"Na jó. Menjünk! Szállj fel a motorra!"

Felkapott egy nehéz, fekete bukósisakot a kormányról, és odanyújtotta. Sienna remegő ujjakkal nyúlt érte. Vérző karja tompa, ritmikus lüktetéssel sajgott. Megfordította a merev héjat, hogy megvizsgálja az elülső ellenzőt. Ahogy a holdfény megcsillant a fényes felületen, a lélegzet a torkán akadt. Az alsó hátsó peremre elegáns, egyedi aranyszínű betűkkel egyetlen szó volt felírva.

*Sienna.*

Az ő neve.

Jég öntötte el az ereit, megfagyasztva a vért a mellkasában. Volt egy sisakja, amelyre már rá volt nyomtatva a neve. Ez nem egy félresikerült, spontán mentőakció volt. Dante a legapróbb részletekig megtervezte ezt a pillanatot. Aprólékosan megszervezte, hogy elragadja őt Viktortól, előre látva a jelenlétét pontosan ennek a gépnek a hátulján. A lány felnézett, pulzusa eszelős ritmust vert a fülében. Dante tudomást sem vett róla. Hanyagul koordinátákat pötyögött a kormányra szerelt GPS-be, mit sem törődve a kezén lévő vérrel. Sienna lenyelte a feltörő rettegést, és a fejére húzta a nehéz sisakot.

A vastag bélés letompította a szél és a susogó fák zaját. Lágy, ritmikus zümmögés szólt a belső elektronikus hangszórókon keresztül.

Sienna odalépett a hatalmas mechanikus vadállathoz. Átvetette csupasz lábát a bőrülésen, és olyan hátra csúszott, amennyire a merev váz csak engedte. Kétségbeesetten szüksége volt arra, hogy távolságot tartson a férfitól. Gerince egy vászon matrózzsáknak ütközött, amely biztonságosan a hátsó sárvédőhöz volt rögzítve. Olyan érzés volt, mintha egy zsáknyi éles kőnek dőlne. Megrángatta a hálóing vékony szegélyét, kétségbeesetten próbálva eltakarni csupasz combjait. Az illinoisi éjszakai levegő fagyos volt. Tudta, hogy az orosz maffia lehagyásához szükséges sebesség a csontjaiig fogja hűteni.

Egy nagy, kérges tenyér tapadt a csupasz combjára. Dante mindkét kezével hátranyúlt, erős ujjait a térde alá akasztotta, és erővel előre rántotta a lányt. Egyenesen a masszív hátához húzta. Sienna combjai közrefogták a férfi keskeny csípőjét. Mellkasa szorosan a merev bőrmellényhez préselődött. Az alteste szilárdan a férfi derekának feszült. Hatalmas testéből úgy áradt a hőség, mint egy égő kohóból. Sienna elakadt lélegzettel fogadta a heves, mindent elsöprő érintkezést. A teste elárulta a félelmét, miközben azzal az ősi késztetéssel küzdött, hogy a férfi melegébe kapaszkodjon a metsző hideg elől.

"Kapaszkodj belém! Mozogj együtt a motorral, ne ellene! Ne engedj el!"

Dante mély, reszelős hangja visszhangzott a sisakja hangszóróiban.

A férfi felrúgta az oldaltámaszt, és megrántotta a dübörgő motort. A gép végigszáguldott a kavicsos úton, port és köveket verve fel maga mögött. Sienna két marokra fogta a bőrmellényét. Ahogy kiértek az aszfaltozott országútra és a sebesség megnőtt, a jeges szél korbácsként csapott le csupasz lábára. Megadta magát a hidegnek, szorosan átkarolta a férfi derekát, és sisakját szilárdan a lapockái közé fúrta.

Dante agresszív precizitással vette a mellékutakat. A nehéz motorkerékpár mélyen dőlt a szűk kanyarokba, átvágva a sötét, üres sávokon és átrepülve az egyenetlen terepen. Sienna elvesztette az időérzékét. Az adrenalin kezdett elillanni, csontig hatoló kimerültséget hagyva maga után. A szemhéjai elnehezültek. A motor hipnotikus vibrálása álomba ringatta.

Egy éles, elektronikus csengőhang harsant fel a sisakja hangszóróiban.

Sienna riadtan felriadt, szorítása megfeszült Dante derekán.

"Halló?"

Dante felvette a bejövő hívást. A kapcsolat egyenesen a sisakja kommunikációs rendszeréhez kapcsolódott, és a hangot közvetlenül az övébe sugározta.

"Dante! Mi a faszért kapok épp hívást Viktor Volkovtól, aki azt állítja, hogy a helyettesem állítólag végiggyilkolta magát egy védett házon Illinois-ban?!"

Sienna összerezzent. A hangszórókból dörgő dühös hang Lorenzo Marchesihez tartozott. A hírhedt, könyörtelen New York-i maffiafőnökhöz. A férfi hangjában rejlő tiszta, halálos düh görcsbe rántotta a gyomrát.

A motorkerékpár lelassult. Dante lehúzódott az üres kétsávos útról, begurulva egy elterülő tehenészet melletti füves padkára. Leállította a motort.

"Elnézést, ezt fel kell vennem."

Dante átlendítette a lábát a motoron, és felállt. Néhány lépést távolabb ment, megállva a fakerítés mellett, amely egy alvó tehéncsordát zárt körül. Sienna megdermedve maradt az ülésen. Tudta vajon a férfi, hogy mindent hall? Elfelejtette, hogy a belső kaputelefon aktív?

"Öt kibaszott nap telt el, Dante!"

Marchesi hangjából halálos tekintély áradt. Dante háttal állt neki, kezét a csípőjére téve bámulta a sötét legelőt.

"Igen, és Volkov a hegyekbe menekült, amint kiszabadultam. Pontosan úgy, ahogy tudtam, hogy tenni fogja."

"Oroszországban volt tárgyalása."

"És te ezt bevetted? Ugyan már, nézz ki belőlem többet! Sérted az egómat."

"Fogd be a pofád, Dante! Nem vagyok olyan hangulatban."

"Csak kérd meg Bellát, hogy ringasson álomba, és jobban leszel."

"Tudod, hogy ő nem így csinálja."

Marchesi hangja egy árnyalatnyit megenyhült. Sienna maga elé képzelte, ahogy a rettegett maffiavezér kelletlenül elmosolyodik a felesége említésére.

"Mit mondott a köcsög?" – kérdezte Dante.

"Azt mondta, hogy egy rakat emberét megölted, és elvitted a menyasszonyát."

Dante sötét, reszelős nevetést hallatott. "Mondott egy számot is?"

Marchesi nehéz, fáradt sóhajt eresztett ki. "Ötvenhatot."

Sienna lélegzete elállt. Ötvenhat. A szám visszhangzott a sisak párnázott falai között. Ma éjjel ötvenhat férfit gyilkolt meg. Egyedül. Bámulta a széles hátát, a fekete bőrmellényt, amely egy olyan szörnyeteget takart, aki lazán kinevetett egy mészárlást. Maga elé képzelte a hatalmas birtokot, a területen járőröző fegyveres őröket, a vért, amely most bizonyára beborítja a gondozott pázsitot. Tiszta pusztítás ösvényét vágta ki magának, csak hogy eljusson a szobájába.

"Hűha! Ugyan már, ember, ez biztosan rekord! Emiatt nem lehetsz dühös."

"Hol vannak a fegyvereim és a robbanóanyagaim, Dante?"

"Fegyverek? Robbanóanyagok? Hmmm, nem tudom biztosan. Megvan a sorozatszámok listája? Reggel első dolgom lesz felhívni a zsarukat, hogy..."

"A drogok?"

Dante megdörzsölte a tarkóját. Úgy festett, mint egy lázadó tinédzser, akit épp leteremt a csalódott apja, semmint egy tehénlegelőn ácsorgó tömeggyilkos.

"Nem akartam felhasználni őket."

"Magadon?" – vágott vissza Marchesi. Dante ismét felkacagott. "A lányt legalább életben hagytad?"

Sienna gyomra émelyítően összeszorult. Életben hagytad? Felmerült egyáltalán lehetőségként a megölése? Milyen drogokról beszéltek?

"Kutyabaja. Akarsz esetleg szociális munkást játszani, és elbeszélgetni vele személyesen?"

Egy lágy, női hang szűrődött át a vonalon. "Én szeretnék. Hadd beszéljek vele, Dante!"

"Bocsi, Donna, pillanatnyilag kissé foglalt. Kénytelen leszel a kedvenc körömlakk-színetekről csevegni, ha majd később találkoztok."

"Biztosan fél. Csak hadd..."

"Mercy, menj vissza az ágyba, pihenned kell!" – szakította félbe Marchesi a nőt. Egy hosszú, női sóhaj visszhangzott a kapcsolaton keresztül.

"Ember, biztos most fejezted be a dugást, ha ennyire hajlandó hallgatni rád." – Dante felnevetett.

Marchesi figyelmen kívül hagyta a nyers viccet. Amikor újra megszólalt, a maffiavezér eltűnt. Csak a hadúr maradt.

"Mondtam Viktornak, hogy találkozunk vele. Mikor érsz vissza New Yorkba? Leszervezek egy találkozót, hogy elrendezzük ezt az egészet."

"Itt semmi sem lesz elrendezve, Lorenzo."

Nehéz, fojtogató csend telepedett a vonalra. Sienna megmarkolta a bőrülés széleit. A telefonhívásból áradó feszültség elég sűrű volt ahhoz, hogy megfojtsa.

"Dante. Amit most csinálsz... Tisztában vagy vele, hogy ez mit fog elindítani. Ez nem egy lefutott meccs lesz. Ez egy kibaszott háborút fog kirobbantani. Mint amilyet épp a faszba befejeztünk. Emlékszel rá? Megéri?" – Marchesi elhallgatott, a kérdés zúzó súlya ott lógott a hideg éjszakai levegőben. "Megéri a lány?"

Dante mélyen a zsebébe süllyesztette a jobb kezét. Statikus zaj sistergett a digitális kapcsolaton keresztül. Egy rémisztő percig Sienna azt hitte, letette a telefont. Helyzetének brutális valósága pörölyként nehezedett a vállára. Ő volt a katalizátor. Ő volt a törékeny szikra, amely katasztrofális vérfürdőt robbant ki az ország két legkegyetlenebb bűnszindikátusa között. New York és Chicago utcái vörösleni fognak a vértől. Férfiak halnak meg százával, üzletek égnek porig, és családok fognak megsemmisülni. Mindezt azért, mert ez a tetovált pszichopata kirángatta őt Viktor ágyából.

Dante lassan megfordult. Felé nézett. A hold a háta mögött állt, arcát mély, áthatolhatatlan árnyékba borítva. A lány nem tudta leolvasni a tekintetét. Nem tudta megfejteni annak a férfinak az erőszakos elméjét, aki magának követelte őt.

"Négy nap múlva találkozunk, amikor lejárt a szabadságom."

Marchesi felsóhajtott a hangszórón keresztül; a hangban ott rejtőzött egy olyan ember mélységes kimerültsége, aki tudta, hogy vér fog folyni.

"Rendben. Vigyázz magadra! Gondoskodj róla, hogy egyen, és tartsd melegen!"

"Ne aggódj! Szépen betakargatom majd lefekvéskor, Apuci."

Dante gonosz, arrogáns vigyorral hergelte a főnökét. Benyúlt a zsebébe, és megszakította a kapcsolatot. A vonal egy éles kattanással elnémult. A vidéki tejgazdaság csendje újra visszatért, amit csak a csorda távoli, lusta mocorgása tört meg a sötét legelőn. Dante kihúzta a kezét, és elindult vissza a motor felé. Nehéz bakancsa csikorgott a murván, minden egyes kimért lépése úgy hangzott, mint egy üllőre sújtó kalapács. Félelmetes, ragadozó kecsességgel mozgott, visszalopakodva, hogy birtokba vegye a trófeáját a katasztrofális háborúban, amelyet épp az imént robbantott ki.

Sienna figyelte, ahogy közeledik. Nem volt hová futni. A nyomkövető eltűnt. Ötvenhat férfi feküdt holtan a nyomában. A maffiaháború elkerülhetetlen volt. És maga az ördög lépdelt egyenesen felé.