Blair kiolvasta a pánikot Sloane szeméből, és rögtön értette a feladatot. Követte Sloane finom fejmozdulatát a termen át, és tekintetét a tajtékzó örökösnőre szegezte. Blair úgy hangolta a hangját, hogy az túlszárnyalja a körülöttük álló vendégek halk duruzsolását, gondoskodva róla, hogy a helyi elit minden egyes szót meghalljon.

– Ó, pompás észrevétel, Sloane! Épp most vettem észre, hogy Bancroft kisasszony is Vane & Gable-t visel ma este. Lenyűgöző darab, de hiányzik belőle Freya Lockwood kisasszony egyedi öltözékének kreatív merészsége.

Daphne Bancroft tisztán és érthetően hallotta az összehasonlítást. A tömeg suttogása, amellyel a vidéki libát magasztalták, már eleve kikezdte az idegeit. Blair megjegyzése volt a szikra, amely berobbantotta a lőporoshordót. Daphne kivált a köréből, és végigmasírozott a márványpadlón. Sarkai úgy csattantak a kövön, mint megannyi apró pisztolylövés. A vendégek szétrebbentek előle, alig várva, hogy végignézzék a készülő katasztrófát.

– Minden luxusmárkának megvan a maga sajátos identitása. Ha megcsonkítasz egy dizájnt, azzal a márka kultúráját és történelmét köpöd szembe. Semmi jogod Vane & Gable-t viselni! – Daphne alig néhány centire Freyától állt meg, és arisztokratikus megvetéssel nézett le rá az orra hegyéről.

A környező vendégek elcsendesedtek, figyelve a kibontakozó összecsapást. Bár a Lockwood és a Prescott család hatalommal bírt Oakhavenben, a Bancroftok egészen más ligában játszottak. Senki sem merte megvédeni a jövevényt a város kedvenc leányával szemben.

Freya szeme sem rebbent. Egyszerűen leengedte a karját, hagyva, hogy Sloane szoros szorítása lecsússzon róla.

– A divat szubjektív, a stílus pedig egyéni. Én személy szerint úgy találom, hogy a maga nyaklánca igencsak hagy kívánnivalót maga után. A bumfordi gyémántok ütik a dekoltázst. Semmit sem tesz hozzá a megjelenéséhez – vont vállat hanyagul Freya.

Daphne mély, foltos vörösre pirult. Mellkasa zihált a felháborodástól. Egy senki a semmi közepéről vette a bátorságot, hogy kritizáljon egy elit, felső tízezerbe illő ékszert!

– Van egyáltalán halvány fogalmad arról, ki tervezte ezt a nyakláncot? Hogy merészeled bírálni az ízlésemet? – Daphne szorosan ökölbe szorította a kezét. Tekintete felfelé vándorolt, megakadva a Freya hajába tűzött, csillogó fejdíszen. – És az a diadém! Semmiféle felismerhető tervezői jegy nincs rajta. Úgy néz ki, mint valami olcsó, piaci szemét. Egy hamisított csecsebecsét Vane & Gable-lel párosítani: na, ez az igazi sértés!

Freya közömbös maradt, noha az elméje ezerrel pörgött. Fogalma sem volt, honnan származik a diadém. Alig fél órával korábban Gideon feltartóztatta őt a birtok bejáratánál. Thane látni akarta. Követte az asszisztenst egy privát szobába. Rövid megbeszélésük után Thane észrevette a csupasz nyakát, és a kezébe adta a szikrázó fejdíszt. Hanyag gesztus volt, afféle előleg. Kételte, hogy egy olyan férfi, mint Thane, olcsó szeméttel üzletelne.

Sloane azonnal lecsapott a lehetőségre: elvett egy kristálypohár sötét bogyós gyümölcslevet egy arra járó pincértől, és az örökösnő felé nyújtotta.

– Kérlek, ne haragudj, Daphne! Freya csak most költözött vissza a városba. Nem érti még a magas divat finomságait – lapogatta meg Sloane Daphne karját. Aztán a mostohatestvére felé fordult, vonásait a mély, nővéri aggodalom álarca mögé rejtve. – Daphne a Vane & Gable hivatalos globális nagykövete. Minden exkluzív kollekcióbemutatón ott van. Elsőbbségi hozzáférése van a haute couture vonalhoz. A márka hivatalos blogja külön méltatta a képességét, ahogyan a darabjaikat viseli. Ha Daphne azt mondja, hogy a változtatásaid ízléstelenek, akkor igaza van.

Cade belépett a feszült körbe, udvarias, diplomatikus mosolyt villantva.

– Az emeleten egész sor váltóruhát készítettünk elő, Freya Lockwood kisasszony. Talán kényelmesebben érezné magát, ha átöltözne valamelyikbe?

Cade hatástalanítani akarta a bombát. Mindenki elismerte a teremben Freya vitathatatlan eleganciáját, de ujjat húzni a Bancroft családdal egyet jelentett a társasági öngyilkossággal. Freya könnyen lefordította Cade ajánlatát: azok a váltóruhák garantáltan idejétmúlt, rosszul szabott rémségek voltak, amelyek célja az ő megalázása volt.

Freya összenézett a tajtékzó örökösnővel, egy tapodtat sem hátrálva.

– Szóval maga egy márkanagykövet? Azt hittem, a vezető tervezővel beszélek. De még ha azzal is beszélnék: amint a ruha elhagyja a műtermet, a viselője tulajdonává válik. Azt javaslom, maradjon a saját ruhatára felügyeleténél, Bancroft kisasszony. Az enyémet pedig hagyja békén.

A szavak hidegen és élesen visszhangzottak a levegőben.

Daphne elkényeztetett, burokban leélt élete sosem készítette fel őt a nyílt dacolásra. Előtte meghajoltak az emberek. Rettegték a nevét. Ez a tanulatlan jöttment pedig úgy kezelte, mint valami viccet! Daphne nem volt hajlandó eltűrni a megaláztatást. Felemelte a pohár sötét, ragacsos gyümölcslevet, egyenesen Freya mellkasát véve célba. Egyetlen heves csuklómozdulattal feléje zúdította a folyadékot.

Freya egy törtrésszel a támadás előtt látta megfeszülni az izmokat Daphne vállában. Nem lépett hátra. Ehelyett kinyújtotta a kezét, megragadta Sloane vállát, és a mostohatestvérét egyenesen a tűzvonalba rántotta.

A sötétlila lé telibe találta Sloane-t. Végigloccsant makulátlan fehér fűzőjén, beleivódott a méregdrága selyembe, és hatalmas, rikító foltot hagyott maga után. A ragacsos folyadék cseppjei Sloane sápadt nyakára és kulcscsontjára fröccsentek.

Az ital hideg sokkja kirántotta Sloane-t a számító révületéből. Megdermedve állt. Elakadt a lélegzete. A tönkretett ruha valósága és az, hogy hirtelen élő pajzsként használták, rövidzárlatot okozott az agyában. Freya bukását próbálta megszervezni, erre ő maga került a szó szoros értelmében vett kereszttűzbe. Remegő ujjakkal nyúlt a mellkasához, még mélyebben belemázolva a ragacsos masszát a fehér anyagba.

– Elhajoltál? – Daphne hitetlenkedve meredt az üres poharára, a hangja megbicsaklott.

Freya kikukucskált Sloane összemocskolt válla mögül. Gúnyos mosoly futott át a szája szélén.

– Talán hülyének néz, Bancroft kisasszony?

A sértés keresztülhasított a néma termen. Daphne ujjpercei elfehéredtek. Mély lélegzetet vett, készen arra, hogy teljes hangerővel jelenetet rendezzen. Senki sem csinálhatott bolondot Daphne Bancroftból úgy, hogy megússza szárazon.

Mielőtt azonban Daphne felsikolthatott volna, megváltozott a légkör a teremben. A pletykák tompa zsongása azonnal elhalt. A kristálypoharak koccanása abbamaradt. A tömeg kettényílt. Helena Bancroft lépett a kör közepébe, nyomában tehetős úrhölgyek hódoló kíséretével.

Helena olyan méretre szabott Chanel-kosztümöt viselt, amelyről messziről lerítt a régi vágású, öröklött vagyon. Csuklóján gyémántkarkötő pihent, megcsillanva a csillár fényében. Az arca a gazdagság és a kozmetikai kezelések szeplőtlen maszkja volt. Éles, számító szeme végigsöpört a helyszínen, fojtogató tekintélyt sugározva. A körülötte lévő nők buzgó mosollyal keresték a kegyeit, de Helena tudomást sem vett róluk. Hidegség áradt belőle.

– Anya! – Daphne egy elhaladó tálcára ejtette az üres poharat. Az anyjához futott, és belekapaszkodott a karjába. – Ez a lány egy erőszakos szörnyeteg!

Sloane megborzongott. Lesütötte a fejét, a fűzőjén szétterülő lila foltra meredve.

– Bancroft asszony... – mormolta Sloane, és a hangja épp annyira remegett, hogy szánalomra méltónak hasson.

Daphne azonnal magához ragadta az események irányítását, és egy sokat próbált színésznő precizitásával fonta a hazugság fonalát.

– Fogalmad sincs, mit tett, anya! Freya elviselhetetlen! Nézd meg a ruhámat: egy háromszázezer dolláros darab. Szegény Sloane ruhája pedig csak hetvenezer volt. Megpróbáltam néhány tanácsot adni Freyának a helyénvaló öltözködésről, hogy a Lockwood család ne járjon szégyenben. Ahelyett, hogy hallgatott volna rám, megsértett, és szándékosan tönkretette Sloane estélyijét!

Freya szótlanul állt, közbevágás nélkül figyelve a teátrális előadást.

Helena nem kért magyarázatot. Még egyetlen pillantás méltóságát sem adta meg Freyának. Hideg szeme Corinne-ra szegeződött, aki épp most sietett oda a svédasztalok felől.

– Lockwood asszony! Sloane a családunk kiválasztott menyasszonya. Valóban hagyni fogja, hogy egy jöttment, akit a sárból rángattak elő, ma este háttérbe szorítsa őt? Mit árul el ez a Bancroft család iránti tiszteletükről? – kérdezte Helena; a hangja lágy volt, de halálos, mint az ostorcsapás.

Cade megfeszült. A „kiválasztott menyasszony” kifejezés marta az önérzetét, de erőltetett mosolyt ragasztott az arcára. A Bancroft család kezében voltak a kártyák.

Corinne a kétségbeesés hibátlan álcája mögé rejtette belső ujjongását. Összekulcsolta a kezét.

– Freya Celia lánya. Csak most tért vissza vidékről. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy neveljem... – hagyta félbe a mondatot Corinne egy tehetetlen sóhaj kíséretében.

Helena egyetlen legyintéssel félbeszakította.

– Pontosan. Frissen jött a semmi közepéről, és az alapvető modor is hiányzik belőle. Csupa csiszolatlan tuskó. Ha nem tanulja meg hamar a helyét, menthetetlen eset.

Helena elfordította a fejét, végre Freyára nézve. Az idősebb nő tekintete felfelé vándorolt, megállva a csillogó fejdísznél. Lekezelő mosoly érintette meg Helena ajkát.

– Az a diadém a fejeden a múlt héten mutatkozott be Gareniában. Még a hazai piacra sem jutott el. Ha nem engedhetsz meg magadnak valódi ékszert, az a te dolgod. De egy olcsó hamisítvánnyal parádézni egyszerűen ízléstelen.

Freya laza maradt, ám a szíve kihagyott egy ütemet. Hamisítvány? Thane sosem adna át utánzatot. Abból az emberből szinte dőlt a pénz.

Helena észrevette az apró változást Freya szemében. Félelemnek hitte, és kihasználva a pillanatot, még jobban rátett az önelégült hangnemre.

– Azt hiszed, hazudok? Az a darab a Crown Jewelshez tartozik. Egy olyan márkához, amely kizárólag a királyi családoknak van fenntartva. Csak évszázados hatalommal bíró vérvonalak álmodhatnak arról, hogy megszerezzék. A közönséges pórnép még a nevét sem ismeri!

Daphne éles, diadalmas nevetést hallatott. Szeme gonoszul csillogott.

– Hamis ékszert hordani egy gálán! Láttam már kétségbeesett törtetőket, de ez szánalmas új mélypont. Épp most járattad le magad az egész város előtt!

Blair a pálya széléről kontrázott rá, alig várva, hogy jó pontokat szerezzen az örökösnőnél.

– Ez megmagyarázza, miért nem tudta megnevezni a tervezőt az előbb. Valami csomagtartóból vette!

Halk nevetés hullámzott végig az egybegyűlt tömegen.

Helena felmérte a terepet. Sloane-ra nézett, aki remekül játszotta a szánalomra méltó áldozatot pecsétes, gyűrött estélyijében. Aztán Freyára emelte a tekintetét. A sértések kereszttüzében is képtelenség volt tagadni, hogy Freya lélegzetelállítóan néz ki. Az egyedi átalakítások merevnek és fantáziátlannak mutatták Daphne szokványos ruháját.

Helena úgy döntött, azon nyomban eltiporja a fenyegetést.

– Egyszerűvé teszem a dolgot. Térdre kényszerülsz. Bocsánatot kérsz Sloane-tól és Daphne-tól. Azonnal felmész az emeletre, és átöltözöl. Tedd ezt meg, és úgy teszünk, mintha ez a kis hiszti meg sem történt volna – adta ki az ultimátumot Helena hanyag kegyetlenséggel.

Daphne felszegte az állát, fürdőzve anyja védelmének ragyogásában.

Sloane előrelépett. Pontosan Freya elé állt, ügyelve rá, hogy a tömeg tisztán lássa a tönkretett ruháját. Sötét elégedettség táncolt a szemében.

– Freya, légy jó kislány, és kérj bocsánatot! Bancroft asszony rendkívül nagyvonalú kiutat ajánl neked – rétegezte a hangját Corinne vastag, művi szeretettel.

Freya lesütötte a szemét. Vállát hagyta egy hajszálnyit megereszkedni. A több tucat bámészkodó vendég szemében rémültnek tűnt. Úgy festett, mint egy megtört lány, aki most döbbent rá, hogy túl közel repült a naphoz.

A valóságban azonban Freya alig bírta elfojtani a mosolyát. Az agya villámgyorsan járt.

Tudta az igazságot a diadémról. Thane nem adott át hamisítványokat. Ha az ékszer a Crown Jewelstől származott, akkor Thane rendelkezett azzal a hatalommal és vérvonallal, amely a megszerzéséhez kellett.

Ám ami még ennél is fontosabb: Freya tudta az igazságot az előtte álló nőről. Helena Bancroft úgy parádézott Oakhavenben, mint a felső tízezer érinthetetlen királynője. Puszta arroganciájával félelmet és tiszteletet parancsolt. Az egész város úgy kezelte, mint a nemeseket.

Freya azonban ismerte a Bancroft-matriárka legsötétebb, legféltettebb titkát.

Helena nem volt nemes. Csupán egy kegyvesztett, törvénytelen gyermek volt. Kitagadták a nagy hatalmú Radcliffe családból, és Oakhavenbe küldték élni, hogy elrejtsék a botrányt. Helena az egész személyiségét hazugságok és lopott tekintély alapjaira építette.

Freya kristálytisztán emlékezett az előző életének eseményeire. Helena mérhetetlen egója végül odáig fajult, hogy a Radcliffe nevet használta fel egy üzleti rivális megfenyegetésére. A leplezetlen tiszteletlenség felbőszítette az igazi Radcliffe-matriárkát. Az idős nő kíméletlen pontossággal csapott le Oakhavenre: nyilvánosan leplezte le Helena törvénytelen származását, és megfosztotta hamis tekintélyétől. A nagy Helena Bancroftot kiközösítették a jó társaságból, és egyik napról a másikra a város legnagyobb nevetségének tárgyává vált.

Freya lehajtva tartotta a fejét. A márványpadlóra meredt, hagyva a csendet elnyúlni. Hagyta, hogy a tömeg elhiggye: remeg Helena hatalmának súlya alatt. Hagyta, hogy Daphne és Sloane kiélvezze a hamis győzelmét.

Magában kiszámította a következő lépését, felkészülve egy olyan bomba ledobására, amely szilánkokra zúzza Helena üvegtrónját.