Éjféli tanmenet: A professzor titkos fétise

„Nappal Volkov professzornak hív. De amikor éjfélkor bezárulnak a tanterem ajtajai... megtanul pontosan úgy szólítani, ahogy megkövetelem.” Csak egyetlen dolgot akartam: átmenni az utolsó félévemben, és elmenekülni a fojtogató életemből. De aztán egy bukást jelentő jegyet kaptam – egy megsemmisítő C-mínuszt az egyetem legkegyetlenebb, legfélelmetesebb és vitathatatlanul legvonzóbb professzorától, Dimitri Volkovtól. Mivel kétségbeesetten meg akartam tartani az ösztöndíjamat, elmentem az irodájába, hogy pluszfeladatokért könyörögjek. Nem tudtam, hogy a rossz jegy nem tévedés volt. Csali volt. Én pedig egyenesen besétáltam a ragadozó ketrecébe. Azt hiszik, csak egy szigorú egyetemi oktató vagyok. Nem tudnak a kezemhez tapadó vérről, sem a bűnbirodalomról, amelyet az árnyékokból irányítok az orosz Bratva vezetőjeként. Olyan ember vagyok, aki elveszi, amit akar. És abban a pillanatban, ahogy az ártatlan, húszéves diáklányom belépett az előadótermembe, tudtam, hogy örökre tönkreteszem őt mindenki más számára. Jelest akar kapni? Meg kell dolgoznia érte. Az én éjféli tanmenetem nem igényel tankönyveket. Feltétlen engedelmességet követel. Ő most már hozzám tartozik. A diáklányom. A rögeszmém. A fényem a sötétségben.