A maffiavezér kis rabja

Azt hittem, az életem egy élő rémálom, egy bábuként csapdába esve a barátom kegyetlen falkajátékaiban. Mindig az volt a dolgom, hogy félrenézzek, csendben maradjak és engedelmeskedjek. Egészen addig az éjszakáig, amikor kényszerített, hogy fegyvert szorítsak egy fogságba esett farkas fejéhez. Nem tudtam, hogy a véres, veszélyes férfi, aki előttünk térdelt, Varkas Rostov volt. A milliárdos Aljas Farkas. Az alvilági szindikátus érinthetetlen Donja. A legfélelmetesebb Alfa, aki valaha a földet taposta. Amikor Varkas kiszabadul és lemészárolja fogva tartóit, felkészülök a halálra. De ahelyett, hogy kitépné a torkomat, véráztatta kezei gyengéden az arcom köré fonódnak. Homályos, érzelemmentes szemei az enyémbe mélyednek, s hirtelen olyan sötét, birtokló tűz gyúl bennük, amitől elgyengül a térdem. – Mostantól hozzám tartozol – mély, dörgő hangja borzongást futtat végig a legbelsőbb énemig. – Az én kis rabnőm. Azt hittem, elmenekülök egy szörnyeteg elől, de ehelyett magának az ördögnek a fényűző és erőszakos világába rántottak bele. Egy ördögébe, aki elképzelhetetlen gazdagsággal halmoz el, elpusztít mindenkit, aki valaha bántott, és nem hajlandó elengedni, amíg a „Tűzszívem” már csak érte dobog. Vajon túlélem a Cruor Enklávé halálos maffiaháborúit? Vagy a könyörtelen Alfa teljesen felemészti a lelkemet?