A vezérigazgató apuci piszkos kis titka

„A szexjeleneteidből hiányzik a mélység. Hadd mutassam meg, hogyan is kell ezt valójában csinálni.” Ezt a brutális kritikát suttogta a fülembe Alistair Kincaid – apám félelmetesen jóképű, harminchét éves főnöke –, miután elolvasta azt a pikáns kéziratot, amelyet véletlenül a céges e-mail címére küldtem el. Azt hittem, vége az életemnek. Felkészültem a nyilvános megaláztatásra és arra, hogy apámat kirúgják. Ehelyett a legendás milliárdos állást ajánlott nekem. Nappal elvileg én vagyok az ártatlan nyári titkárnője. Éjjelente azonban az arrogáns vezérigazgató egy áramvonalas sportkocsival gördül be az éjféli művészeti kurzusomra, játszi könnyedséggel elhallgattatva a kegyetlen zaklatóimat, mielőtt magával ragadna egy privát leckére az engedelmességről. Ő akar lenni a múzsám, a főnököm, és a férfi, aki elveszi a szüzességemet. Úgy bánik a testemmel, mintha egy bálványozott istennőé lenne, és megköveteli, hogy áthidaljam a képernyőmön szereplő merész szavak és a testem remegő valósága közötti szakadékot. Sosem volt a cselekmény része, hogy beleszeretek a méretre szabott öltönyt viselő ördögbe, de amikor magunkra zárja az autó ajtaját és tompítja a fényeket, ráeszmélek, hogy teljesen ki vagyok szolgáltatva neki.