Odaadva a bestiális Alfának

„Vetkőzz le nekem” – morogta a vadállati Alfa. Rekedt hangja végigvisszhangzott a sötét cellán, és áruló borzongást küldött végig a lány gerincén. Képtelen volt harcolni az ellen, ahogy a teste elárulta őt, és a férfi érintésére sóvárgott az árnyékban. „Az illatodból is érzem, mennyire akarod ezt, Ómega” – szólalt meg rekedten a férfi. Keze a lány szoknyája alá csúszott, egyre feljebb vándorolva, mígnem egy tehetetlen sóhaj szakadt ki a lány nyílt ajkai közül. A férfi közelebb hajolt, és lehelete sötét, veszélyes ígéretként simított végig a fülén: „Az enyém vagy.” *** Elise Aldermen mindig is azt hitte, hogy a párválasztó ceremóniája lesz élete legboldogabb napja. Ehelyett ez okozta a teljes vesztét. Amikor az oltárnál lelepleződik botrányos, valódi származása, fattyúnak nyilvánítják. Jegyese kegyetlenül elutasítja, az egész falkája pedig egy szempillantás alatt kitagadja. A rangjától és szabadságától megfosztott Elise-t alantas rabszolgaként vetik a könyörtelen várbörtönbe. Kegyetlen, egykori társa átadja őt a legfőbb fegyverének – egy vad, állatias bajnoknak, akit a legsötétebb cellák mélyén tartanak láncra verve. Ám amikor Elise-t e vélt szörnyeteg karjaiba kényszerítik, a lány megdöbbentő igazságra derít fényt. Ez a félelmetes, megzabolázhatatlan fenevad nem csupán a pusztulását jelenti... hanem ő a sors által elrendelt, igaz társa.