Bűnös bosszú: Az Obszidián Örökösé

Huszonnégy órával az esküvőm előtt rájöttem, hogy az egész valóságom egy gondosan megszerkesztett hazugság volt. A vérfarkas vőlegényem – az Obszidián Hold Falka leendő Deltája – nem a falka ügyei miatt dolgozott sokáig. Titkos családot alapított a koszorúslányommal. Nem én voltam az igaz szerelme; csupán egy emberi politikai báb voltam. Véresen, de dacosan a képébe vágtam a gyűrűjét, és elmenekültem abból az elit világból, amely kalitkába akart zárni. Felejtenem kellett. Valami teljesen vakmerő dolgot kellett tennem. Ekkor lépett a képbe Roman Lockwood. Leendő Alfa. Könyörtelen milliárdos vezérigazgató. Az egyetlen férfi, akitől a hűtlen exem jobban rettegett, mint magától a haláltól. Elég volt egyetlen pillantás ragadozó, éjkék szemeibe, és pontosan tudtam, hogyan állhatok tökéletes bosszút. Egyetlen, névtelen, bűnös szenvedéllyel teli éjszakának szántam, hogy tompítsam a fájdalmat. De nem tudtam, hogy nem egy vérfarkas harapása az egyetlen módja a szent társkötelék megpecsételésének. Amikor Roman felébredt, és meglátta a véres lepedőt, jeges távolságtartása szertefoszlott. Azt hitte, egy méregdrága escort vagyok, és banki átutalást ajánlott fel. Undorodva hagytam ott. Most a város legveszélyesebb ragadozója vadászik rám. Azt hiszi, egy manipulatív aranyásó vagyok, aki halálos játékot űz. De a belső farkasa felismerte a rémisztő igazságot: én vagyok a szűz, sors rendelte társa. Roman Lockwood pedig az egész várost darabokra szedi, csak hogy visszavonszoljon az ágyába.