Az Alfa szerződéses Lunája

Mélyen szeretett férjem kedvéért eltitkoltam hatalmas vérvonalamat, mint a királyi „Télszürke farkasok” leszármazottja. De a 25. születésnapomon megtalálta az úgynevezett „Igaz Társát” – egy ármánykodó, kétszínű nőt. Kegyetlenül eldobtak, bántalmaztak, sőt, még a meg nem született gyermekük meggyilkolását is rám kenték. Egészen addig, amíg a maszkos zsarnok, Sterling Alfa a Zephyr Heights Falkából, lába alá nem gyűrte a területünket. A pletykák szerint az arca szörnyen eltorzult. Könyörtelen volt, és egy gonosz halálos átok sújtotta, amely brutális véget szánt minden nőnek, akit társaként megjelöl. Magával vitt, de ahelyett, hogy halálra kínzott volna, egy szerződést vágott elém: „Légy a szerződéses Lunám. Segíts biztosítani a trónomat. Cserébe elintézem, hogy az áruló volt férjed és a szeretője megsemmisítő árat fizessenek. Semmi érzelem, és szigorúan semmi érintés.” Tökéletes alku volt. Gondolkodás nélkül aláírtam. De a dolgok lassan kicsúsztak az irányítás alól. Ez az állítólag szívtelen, maszkos zsarnok gyengéden a karjába húzott, amikor rémálmok gyötörtek. És lemészárolt bárkit, aki csak le mert nézni engem. Amikor végül lehullott a maszkja, megdöbbenve fedeztem fel, hogy az állítólagosan visszataszító arc olyan lélegzetelállító szépséget rejt, amelyre még az istenek is irigykednének. Ami pedig még végzetesebb volt: valahányszor közeledett, a mélyen bennem szunnyadó ősi ösztönök csillapíthatatlan éhséggel sikoltottak érte. Megesküdtem, hogy soha többé nem hiszek a szerelemben, őt pedig egy halálos átok kötötte, amely megtiltotta neki, hogy bárkit is a társává jelöljön. De amikor az illatunk összefonódott, a szerződésünk határai teljesen szertefoszlottak. „Azt hitted, hogy egy darab papír megállíthat, kiscicám?” – szorított a falhoz, miközben rekedtes hangjából áradt a halálos kísértés. „Akaralak. Még ha ez az átok mélysége is, teljesen a magamévá teszlek.”