Kitagadva és követelve: A száműzött Luna visszatérése

„Farkas nélküli számkivetettként kellett volna meghalnom. Ehelyett visszatértem, hogy megszerezzem a koronát, amit sosem szántak nekem.” Félvér szégyenfoltként születtem. Megfosztottak a farkasomtól, a saját apám száműzött az Éji Vágta Falkából, és eldobtak maguktól, mindezt egy rejtélyes idegen jelzése miatt a nyakamon. De nem törtem meg. Túléltem. Egy évvel később visszatérek a falka területére, de nem tehetetlen áldozatként, hanem nagyra becsült gyógyítóként. Az egyetlen célom? Megtalálni a férfit, aki a sötétben megjelölt, elvágni a befejezetlen köteléket, és örökre magam mögött hagyni a mérgező családomat. Csak egyetlen halálos bökkenő van. A falka kíméletlen, mámorító Alfája, Kaelen az az idegen, aki megjelölt. Ő a végzetes párom – és jelenleg a gonosz, manipulatív mostohanővérem jegyese. Kaelent elemi erővel vonzom, miközben sejtelme sincs a múltamban eltemetett, robbanásveszélyes titkokról. Nem tudja, hogy az apám ellopta a farkasomat. És végképp nem tud az ősi, félelmetes mágiáról – a Mater Luporumról –, amely a véremben ébredezik. Ez az erő egyetlen Alfa előtt sem hajol meg, és hatalmat ad felettem minden farkas felett, aki keresztezni meri az utamat. A falkám kitaszított. A nővérem a halálomat akarja. A végzetes párom azt hiszi, irányíthat. Azt hitték, eldobhatnak, mint a szemetet. De a száműzött Luna visszatért, és ezúttal nem hajlok meg senki előtt.