A galamb adóssága

– Kétmillió-nyolcszázötvenötezer dollár – a férfi hangja hideg volt, mint az acél, és úgy hasított bele a hangszigetelt iroda csendjébe. Elena úgy érezte, mintha egy láthatatlan kéz szorítaná össze a szívét. A nagybátyja nemcsak a pénzét kártyázta el; az ő életét tette kockára. – Nem vagyok jótékonysági egylet, Elena. Az én világomban nincsenek szabályok, csak az enyémek – Viktor Volkov közelebb hajolt, drága whisky és veszély illata áradt belőle, megtöltve a lány tüdejét. Ő volt a Volkov Szindikátus feje, egy olyan ember, akinek a nevétől az egész város megremegett. Nem a házát akarta, és nem is a könnyeit. Egy házi kedvencet akart. – Három év – suttogta a lány fülébe, amitől a rettegés és valami más – valami sötétebb – borzongása futott végig Elena gerincén. – Három év az életedből, a testedből és az engedelmességedből. És ezzel az adósság rendezve van. Elena ápolónő volt, aki életek mentéséhez szokott. De ahogy Viktor halványszürke szemébe nézett, rájött, hogy nem maradt senki, aki őt megmenthetné. Hogy megvédje azt, ami a családjából megmaradt, be kell lépnie az oroszlán barlangjába, és az állam legveszélyesebb emberének játékszerévé kell válnia. Tartalmi figyelmeztetések: Emberrablás Kényszerített közelség / Szerződéses kapcsolat Szemléletes erőszak és fenyegetések Hatalmi egyenlőtlenség Trágár nyelvezet