A milliárdos ütőjátékos menedéke

~Frey~ A túlélés az egyetlen játék, amit játszom. Nem érdekelnek a hazafutások, a vörös szőnyegek, sem az arrogáns sportolók, akik azt hiszik, övék a város. Miután a liga aranyifja brutálisan eldobott magától, hogy megvédje makulátlan hírnevét, pontosan tudom, mennyire értéktelenek az olyan szegény lányok, mint én, az olyan férfiak számára, mint ők. Csak pénzre van szükségem a haldokló édesanyám számára. Így amikor megkapok egy jól fizető, bentlakásos házvezetőnői állást egy elszigetelt birtokon, készen állok arra, hogy szellemmé váljak. Nem számítottam rá, hogy az új főnököm Vaughn Mercer lesz – a heves természetű, rémisztően hatalmas baseball-legenda, aki a társadalom elől bujkál. Halálra akar rémíteni, hogy felmondjak. Fogalma sincs róla, hogy egy olyan lányt, akinek már nincs mit veszítenie, lehetetlen megijeszteni. ~Vaughn~ Senki sem bírja ki két hétig a házamban. Arról én gondoskodom. Kifizetem őket, szúrós szemmel nézek rájuk, ők meg sírva menekülnek vissza a városba. De Frey meg sem rezzent. Amikor fölébe tornyosultam, és követeltem, hogy takarodjon a birtokomról, ez az apró, kétségbeesett, fáradt szemű lány egyenesen a szemembe nézett, és nem tágított. Sötét titkokat rejteget a megtépázott büszkesége mögött. Nem egy rajongó áhítatával néz rám, hanem egy olyan ember tiszta, kendőzetlen megvetésével, aki ismeri a világom legeslegrosszabb oldalát. El kellene űznöm, mielőtt lerombolja a gondosan felépített elszigeteltségemet. De ahogy elnézem, milyen elszántan védi a saját határait az otthonomban, rájövök, hogy nem akarom, hogy elmenjen. Be akarom zárni a kapukat, és az enyémmé akarom tenni.