Tégy tönkre újra

Azt hittem, a válási papírok aláírásával véget ért a történetünk. Tévedtem. Ez csak a prológus volt. Egy évvel ezelőtt elhagytam Voktor Sterlinget – a férfit, akié a szívem volt, de aki darabokra törte a lelkemet. Hátrahagytam őt, hogy újra összerakjam az életem darabkáit. Új város, új munka, tiszta lap. Egy őrült éjszakának egy underground klubban arról kellett volna szólnia, hogy elengedem magam, feleseket döntök magamba, és végre továbblépek. De a múltnak megvan az a veszélyes tulajdonsága, hogy utoléri az embert. A neonfényes árnyékokon és a tánctér lüktető basszusán át rám találnak azok az ismerős, birtokló szemek. Voktor már nem csupán az a férfi, akihez feleségül mentem. Hidegebb, könyörtelenebb; egy milliárdos, aki hozzászokott, hogy pontosan azt vegye el, amit akar. És ma éjjel, ahogy úgy mered rám, mint egy zsákmányát sarokba szorító ragadozó, teljesen egyértelmű, hogy mit akar. Engem. – Csak egyetlen éjszaka – suttogja az ajkamra, miközben érintése újra lángra lobbantja mindannak a hamvait, amik egykor voltunk. Ezzel a hazugsággal áltattam magam, amikor hagytam, hogy hazavigyen. Egyszer már túléltem őt. Nem szabadna a tűzzel játszanom. De ahogy a megszállottsága körbefon, és visszahúz a sötét, mámorító világába, ráeszmélek egy rémisztő igazságra: Egyszer már tönkretett. Most visszatért, hogy újra tönkretegyen. És ezúttal... talán hagyom neki.