Szerződés volt vőlegényem szörnyeteg fivérével

Preston Sterling nemcsak a cégemet vette el; az életemre tört. Az ajtórésen keresztül néztem végig, ahogy a vőlegényem a vetélytársnőmet öleli a közös ágyunkban, azt suttogva, hogy a bérgyilkos majd „befejezi a munkát”. Amikor az autóm a hídról a jeges mélységbe zuhant, azt hittem, a sötétség a véget jelenti. Tévedtem. – Ki vagy? – suttogtam remegő hangon, amikor egy olyan szobában ébredtem, aminek drága kölni- és hűvös hatalomillata volt. Metsző kék szeme összeszűkült, a hideg pedig a csontomig hatolt. – Sebastian. Nem emlékszel rám. Kutattam az emlékezetemben, a név pedig úgy talált el, mint egy fizikai ütés. Sebastian Sterling. Preston bátyja. A „szörnyeteg”, akit a kegyetlensége miatt száműztek. – Én vagyok az az ember, aki megmentett – tette hozzá, tekintete elidőzött az összetört arcomat borító kötéseken. – És az egyetlen, aki új személyazonosságot adhat neked, hogy elvéreztesd őket. Ha Preston báránybőrbe bújt ördög volt, Sebastian az alvilág királya. Ahhoz, hogy bosszút álljak, egyenesen a szörnyeteg barlangjába kellett besétálnom – és csak remélni tudtam, hogy közben nem veszítem el a szívemet.