Az obszidián sárkány zsákmánya

Vérző ujjak. Zúzott térdek. Kétségbeesett menekülés az agyagcserepes háztetőkön. Venyra három évnyi felkészítést élt túl egy brutális kiválasztóházban, csakhogy rémálmoktól övezve egy hatalmas katonai sasfészek fogságában találja magát. A szörnyek igenis léteznek. És megvásárolták őt. Azt hitte, túljárhat a toronymagas, szárnyas hadúr eszén, aki egy vagyont fizetett érte. Fekete ikerpengéivel és izzó borostyánszín tekintetével Xavienből árad a halálos tekintély. Váltig állítja, hogy a lány csupán egy megvásárolt vagyontárgy, hevesen tagadva a köztük lévő letagadhatatlan, mágneses vonzalmat. Ám abban a pillanatban, amint egy másik férfi ér a lány bőréhez, a Xavienben lakozó rémisztő fenevad vadul felébred. Most, hogy az éjszaka kellős közepén rivális farkas-alakváltók vadásznak rá, Venyrának nincs hová menekülnie. Egy áthatolhatatlan kőfalhoz szorulva választania kell: vagy a nyomában acsargó, vigyorgó szörnyetegek martaléka lesz, vagy megadja magát a pusztítóan jóképű sárkányúrnak, aki megfogadta, hogy vérben fürdeti az udvart, csakhogy biztonságban tudja őt.