Nincs második esély a Lycan király számára

– Nem vagy más, mint egy gyenge ember, Vespera. Nincs meg benned az, ami ahhoz kell, hogy a királynőm légy. De a farkasom követel téged – úgyhogy a szeretőm leszel. – Inkább rohadnék meg a pokolban, semmint megosszam veled az ágyam, Draven király. – Akkor élvezd a tömlöceim hideg vasát. *** Egy őrült megszállottsága miatt elveszítettem a királyságomat, a családomat és az identitásomat. A likánok birodalmába menekülve azt hittem, végre békében új életet kezdhetek. De a sors kegyetlen fenevad. Én vagyok a rideg, gőgös likán király, Draven elrendelt párja. Ahelyett, hogy magáénak követelt volna, nyilvánosan megalázott, az elit szeretőjét választotta, és a tömlöcébe záratott, hogy megtörje a lelkemet. Azt hitte, csak egy törékeny, erőtlen ember vagyok. Halálosan tévedett. Amikor a könyörtelen renegát király, Ryker elrabol, hogy fegyverként használjon, elhatározom, hogy elég volt a rejtőzködésből. Szélmágiámmal és egy legendás arany lándzsával felfegyverkezve széttöröm a láncaikat, ellopom a hadi titkaikat, és az elrendelt köteléket egyenesen Draven arcába vágva zúzom szét. Most a gőgös király térden áll, a mellkasát marva könyörög egy második esélyért. De én már megadtam neki a választ... és a likánok nem kapnak második esélyt.