A jelöletlen örökös: Királyi elutasítás

Valerica hatalmas vagyonát és tiszta Alfa vérét áldozta arra, hogy egyben tartsa a széthulló Bíborhold falkát. Eltűrte a falka véneinek megaláztatásait, és mindezt Garrickért, az ígért társáért tette, aki a fagyos északon harcolt. Egy gyötrelmes év után Garrick végre dicsőséges háborús hősként tért vissza. De nem volt egyedül. Magával hozta Morrigant, a vad harcos nőstényfarkast, és a Likán Király megkérdőjelezhetetlen rendeletére hivatkozva őt tette meg új Lunájának. Azt követelte Valericától, hogy ossza meg vele a Luna címet, és kigúnyolta, mondván, hogy csak egy elkényeztetett, burokban élt lány, aki semmit sem tud a háború kegyetlen valóságáról. Fogalma sem volt róla, hogy a lány a legendás Gleccserkarom vérvonal egyetlen túlélője; egy halálos szörnyeteg, akit az ősi vének képeztek ki a legveszélyesebb hófedte csúcsokon. Ahelyett, hogy egyetlen könnycseppet is hullatott volna, Valerica megvonta minden anyagi támogatását, és hagyta, hogy a férfi nyomorgó falkája elsorvadjon. Egyenesen az uralkodói palotába vonult, és hajthatatlan maradt a félelmetes Likán Király, Theron letaglózó aurájának súlya alatt is. Elbukott családjának legmagasabb katonai érdemeire hivatkozva királyi rendeletet követelt, hogy hivatalosan is megtagadhassa Garricket. Theron, a történelem legkegyetlenebb uralkodója lelépett obszidián trónjáról, és izzó zafírkék tekintete rejtett gyengédséggel lágyult el. – Megadom – jelentette ki, miközben védelmező, domináns aurájával ölelte körbe a lányt. – És ha odakint bárki is ujjat merne húzni veled, az én ajtóm mindig nyitva áll előtted. Most Valerica útra kel, hogy felépítse saját, dicsőséges birodalmát. És Garrick? Ő hamarosan ráébred, hogy az egész falkája pusztán annak a királynőnek az aranyából és jóindulatából maradt életben, akit ő elvakultan eldobott magától.