A Főnökgyilkos király gyűlölt rabszolgája

– Vetkőzz – parancsolta, a hangja jéghideg volt. Danika lélekben felkészült erre az estére, de a szembesülés félelmet gerjesztett benne. – Kérem… – Vagy megteszed, vagy hívom az őröket, hogy segítsenek. A keze a köntöse nyakához vándorolt, és elkezdte kibogozni a zsinórokat, amik összefogták a ruhát. Teljesen levetkőzve hagyta, hogy a köntös a földre hulljon. A keze remegett, de ökölbe szorította őket. Ma este elveszíti a szüzességét a legkegyetlenebb módon a leghidegebb férfi karjaiban, akit valaha is ismert. De méltósággal viseli. Felemelte az állát, és várta a következő parancsát. – Feküdj fel az ágyra. – Nem volt megbánás a szemében. Csak olyan nyers gyűlölet, ami megrázta. *************** Lucien király jobban gyűlöli őt, mint bármi mást a világon, mert ő annak a királynak a lánya, aki megölte a családját és rabszolgasorba vetette őt és a népét. Ő a rabszolgájává tette. Ő birtokolja, és mindent sokszorosan vissza fog fizetni neki, amit az apja tett vele. És az apja sokat tett – sebhelyeket ejtett rajta, amik azzá a hatalmas, de sérült szörnyeteg királlyá formálták, aki most. Egy király, aki minden egyes nap harcol az őrülettel. Egy király, aki gyűlöli – irtózik – az érintéstől. Egy király, aki az elmúlt tizenöt évben nem aludt jól. Egy király, aki nem tud örököst nemzeni a trónjára. Egy király, akinek több démonnal kell megküzdenie, mint egy démonvadásznak. Ó, meg fogja fizettetni vele… De aztán Danika hercegnő egyáltalán nem olyan, mint az apja. Ő más, mint ő. Túlságosan is más. És amikor elhatározta, hogy megfizetteti vele, rá fog jönni, mennyire is különbözik az apjától.