Az Alfa kései megbánása: A rejtett Luna visszatérése

„Én voltam a piszkos kis titka. A falkája szégyene. Csak azon a napon, amikor »meghaltam«, ébredt rá, hogy pontosan mit is pusztított el.” A Briar falka egyetlen embereként és Kaelen alfa titokban elvett feleségeként Elara Sylver három évet élt le szellemként. Szó nélkül tűrte a falka véget nem érő gúnyolódását, és az árnyékokba húzódva nézte végig, ahogy Kaelen a rosszindulatú, magas rangú Vesperával parádézik – miközben a férfi mindvégig azzal védekezett, hogy ez csupán „falkapolitika”. A harmadik évfordulójukon Elara ajándékkal a kezében várta, készen arra, hogy megossza vele várandóssága örömhírét. Ehelyett azonban a férfi addigi leghidegebb elutasításával találta szembe magát: „Vespera az a Luna, akire ennek a falkának szüksége van. Te… te csak egy tévedés voltál.” Aztán jött a pusztító tűzvész. Elara eltűnt a hamvak között. Kaelen alfa öt gyötrelmes éven át a saját maga teremtette élő rémálom csapdájában vergődött. Egyre mélyebbre süllyedt az őrületben, miközben kétségbeesetten kutatott a társa után, akit oly könyörtelenül eltaszított magától. Öt évvel később egy titokzatos, elképesztően hatalmas erejű gyógyító, Elyssa lép a Briar falka területére. Ridegebb, valósággal lélegzetelállító, és teljesen hidegen hagyja az alfa tekintélye. Oldalán egy Amara nevű kislány lépdel – egy gyermek, akinek feltűnő, gőgös tekintete pontosan olyan, mint Kaelené. Amikor a remegő Kaelen végül sarokba szorítja a nőt, kétségbeesett reménytől rekedt hangon szólal meg: „Elara… te vagy az? Kérlek, társam, gyere haza.” Elyssa egy fagyos mosoly kíséretében egyszerűen ellöki magától a férfit. „Elnézést kérek, Alfa. Az én nevem Elyssa. És a lányom? Neki nincs apja.”