Az áruló párja: Kaelen alfa megbánása

Elara Vancroft szellemként élt a falkájában. Árván, farkas nélkül és árulók lányaként megbélyegezve tűrte az évekig tartó kínokat a falkaház szolgálójaként. Egyetlen álma az volt, hogy betöltse a tizenhetedik évét, és végre elmenekülhessen. Ám a Holdistennőnek kegyetlen a humorérzéke. A jövendőbeli Alfa születésnapján Elara rájön, hogy elrendelt társa nem más, mint Kaelen Thorne – a falka legkönyörtelenebb, leghatalmasabb és legfélelmetesebb farkasa. Megváltás helyett azonban brutális elutasítás és száműzetés vár rá. Három évvel később Elara csendes, független életet alakított ki egy emberi városban. Ám amikor egy vérszomjas Vámpírúr ismét feltűnik, és népirtó háborút hirdet a vérfarkasok ellen, Kaelen kénytelen a lány nyomára bukkanni. Legnagyobb borzalmára két dologgal kell szembesülnie: Elara soha nem fogadta el hivatalosan az elutasítását, ami azt jelenti, hogy a kötelékük még mindig él és lángol... a lány pedig már korántsem az a gyenge teremtés, akit egykor eldobott magától. Elara egy szunnyadó, legendás erőt hordoz – az Arató Hold gyógyító kegyelmét –, és egy rejtett királyi vérvonalat, amely a vámpírklán legfőbb célpontjává teszi őt. Most az öntelt Alfának, aki egykor ellökte magától a lányt, apokaliptikus háborút kell vívnia, kockára téve az egész falkáját, és térden állva kell esedeznie, hogy visszanyerje az egyetlen nő bizalmát, aki képes mindannyiukat megmenteni. Vajon Elara megbocsát a társának, aki darabokra törte a lelkét, vagy a fenyegető háború elrabolja tőlük a szerelemre kapott második esélyt?