Elszabadult végzet: Az alfa bukása

Zoya már tíz éve tudja, hol a helye a Vaseskü Falkában – a legalsó sorban. A porból emelték ki; az az elvárás vele szemben, hogy némán tűrje mostohaapja brutális veréseit, és lehajtott fejjel szolgálja a körülötte lévő gőgös férfiakat. De Zoyát sosem arra teremtették, hogy öleb legyen. Míg a többi nő arról álmodozik, hogy egyszer majd Luna válik belőle, Zoya titokban edz, egy olyan szunnyadó, szörnyetegnyi erőt hordozva magában, amelyet alig ért. Nem engedi, hogy birtokolják. Így amikor a tizennyolcadik születésnapján kiderül, hogy Thane – a kegyetlen, öntelt leendő Alfa – az eleve elrendelt társa, nem borul térdre előtte. Farkasszemet néz vele, gúnyosan elmosolyodik, és elszakítja a köteléket, a kínzó fájdalmat választva a behódolás helyett. A megalázott Alfacsalád úgy dönt, erőszakkal töri meg. A Nászszobába hurcolják és az ágyhoz kötözik: Zoyát csupán puszta edénynek szánják, aki majd kihordja az Alfa örökösét. Azt hiszik, tehetetlen. Halálosan tévednek. A falka ugyanis nem tudja, hogy Zoyát valójában nem elhagyták az erdőben. Egy sötét koven áldozati oltáráról mentették meg, mert a vérvonala túlságosan rémisztő volt ahhoz, hogy életben hagyják. Miközben a kötelek mélyen a csuklójába marnak, és a Luna diadalittasan elmosolyodik, a Zoyában lakozó valódi szörnyeteg végre felébred. Egy kóbor korcsot akartak ketrecbe zárni. Most megtanulják, mi történik, ha egy istent vernek láncra.