Összetört vérvonalak: A Luna daca

Tündérmesébe illő pillanatnak kellett volna lennie, amikor kiderült, hogy a leendő Alfa az elrendelt társam. Évek óta szerettem Kaelent, és amikor a belső farkasa az egész falka szeme láttára magáénak követelt, azt hittem, az életem tökéletes. Ám a Holdistennőnek meglehetősen torz a humora. Az Alfa- és Luna-szertartásunk előestéjén a saját farkasom a vártnál korábban ébredt fel, és egy olyan igazság felé terelt, amely porig rombolta az egész világomat. A férfi, akivel az örökkévalóságot kellett volna töltenem, nem csupán egy sötét titkot rejtegetett – félreérthetetlen, intim helyzetben kaptam rajta a mindeddig hevesen védelmező bátyámmal. Ahelyett, hogy bocsánatért esedezne, Kaelen azt követeli, hogy osztozzak rajta. Amikor kiejtem a számon az elutasítás szent szavait, a világom a szó legszorosabb értelmében rémálommá válik. A bátyám a földre taglóz, az apám – a jelenlegi Alfa – pedig egy föld alatti tömlöcbe zárat, kényszerpárosodásra kárhoztatva, hogy biztosítsák a becses vérvonalukat. Családomtól megfosztva, épp azoknak a férfiaknak a fogságában, akik megesküdtek, hogy óvni fognak, szörnyű választás elé állítanak: behódolok egy torz, megosztott köteléknek, vagy harcolva török ki innen. Azt hiszik, csupán egy megtört lány vagyok, aki majd fejet hajt az Alfa parancsa előtt. Arról viszont fogalmuk sincs, hogy az ezüst farkasom végre felébredt – és vérre szomjazik.