A fogyatkozás által megjelölt

Végigsimítom a különös, napfogyatkozás alakú anyajegyem szélét. Tizennyolc éve élem egy washingtoni farmer lányának teljesen átlagos életét. Jó jegyeket szerzek, autókat bütykölök apámmal, és megpróbálom figyelmen kívül hagyni a fejemben suttogó hangot. A szüleim szerint az a sorsom, hogy orvos legyek. A hang másképp gondolja. Aztán megérkezik ő. Nathaniel Mercer. Egy lélegzetelállítóan jóképű milliárdos, akinek az illata pontosan olyan, mint a frissen nyírt fű és a faforgács – épp az az illat, amelynek követésére a hang már oly régóta könyörög nekem. Abban a pillanatban, hogy hatalmas keze körbefogja az enyémet, egy valóságos áramütés kényszerít térdre. Az elmém egyetlen szót sikít: *Társ.* Azt állítja, csupán azért van itt, hogy megvegye apám nevetségesen édes almáit, de viharkék szemei ragadozó éhséggel követik minden mozdulatomat. Holnap van a nyári napforduló, a tizennyolcadik születésnapom, és úgy érzem, mintha a testem belülről kifelé égne. Miért néz rám ez az idegen úgy, mintha én lennék az egész világa? És miféle szörnyű titkot rejteget előlem a családom?