A Vipera szentségtelen követelése

Amalia Ferrara egész élete egy áhítatos, fojtogató hazugságra épült. Elszigetelve, erőszakkal fegyelmezve és zsarnoki pap nagybátyja szigorú uralma alatt élve azt hitte, hogy makulátlan tisztasága Istennek szentelt felajánlás. Nagyobbat nem is tévedhetett volna. Ártatlansága nem áldozat volt, hanem zálog. Egy huszonkét éves véradósság, amelyet New York leghalálosabb bűnszövetkezetének adtak át, hogy eltussolják anyja botrányos múltját. Színre lép Valerio Castiglione. A „Vipera” néven emlegetett milliárdos maffiaörökös egy könyörtelen ragadozó, akit az erőszak, a káosz és a teljes irányítás éltet. Nem hisz a megváltásban – ő a birtoklásban hisz. Egy rémisztő, lélegzetvisszafojtott találkozást követően a templom kórustermének árnyékában Valerio egy dolgot teljesen világossá tesz: Amalia születése óta az övé, testestül-lelkestül. Amalia azonban nem hajlandó néma, vágóhídra vezetett bárány lenni. Illúzióitól megfosztva, kétségbeesett és vakmerő daccal felvértezve száll szembe a szörnnyel, aki be akarja rántani véráztatta alvilágába. Veszélyes játékba kezd: azt hazudja, hogy randevúra megy, csak hogy próbára tegye a férfi vaskezű uralmának határait. Ez azonban végzetes elszámítás. Valerio olyan férfi, aki a dacra elsöprő pusztítással válaszol. Birodalmát hátrahagyva brutálisan zúzza szét a lány kis színjátékát; lecsap a szülővárosára, hogy a saját, kíméletlen módszereivel fegyelmezze meg. Egy alvilági vezér rémisztő sötétsége és egy kéretlen, tiltott, perzselő vágy csapdájában őrlődve Amaliának szembe kell néznie a végső próbatétellel. Vajon lázadó lelke túléli ezt a ráerőszakolt köteléket, vagy a Vipera teljesen felemészti a fényét?