A második esélye: Az egyedülálló anya likánkirálya

– Nyugodj meg, Rosszfiú! A fajtád már épp elég fájdalmat okozott neki. Lépj hátra! A tizennégy éves lányom félelmet nem ismerve állt közém és a létező legfélelmetesebb likán király közé. Elállt a szívverésem. Vártam, hogy a szörnyeteg lesújtson rá a tiszteletlenségéért. Legnagyobb megdöbbenésemre a dühöngő, toronymagas likán földbe gyökerezett lábbal torpant meg. Megadóan felemelte a kezét, sötét, birtokló tekintete pedig a lányom feje fölött egyenesen az enyémbe fúródott. – Szeretnék beszélni a Társammal, ha nincs ellenedre – dörrent meg mély, morajló hangja, és a hideg futott végig a hátamon egészen a bensőmig. Évtizedekkel ezelőtt Declan elveszítette az első társát, és lemondott a szerelemről. Tizennégy évvel ezelőtt engem bedrogoztak, egy szörnyeteg megjelölt, és a saját családom taszított ki. Mindketten megtörtünk. De amikor a likán király ráébred, hogy én vagyok az elrendelt második esélye, semmi sem állíthatja meg abban, hogy a magáénak követeljen engem és a lányomat. Magával visz a kaotikus, nagy hatalmú családjába. Megbüntet mindenkit, aki le mer nézni engem. Egyetlen érintésével lángra lobbantja a testemet. Ám a múltam sebei mélyek... Elég lesz-e a megszállott szerelme ahhoz, hogy összeforrassza a szilánkokra tört lelkemet?