Az elutasított társ árnyai: Az alfa néma fogadalma

„Nincs szükségem társra. És ez köztünk marad.” Kaelen ezen hideg, parancsoló szavai felértek egy halálos ítélettel Elara számára. Az Ezüst Falka Alfa-családja nevelte fel, miután ötévesen egyedül találtak rá az erdőben, így Elara szentül hitte, hogy Kaelen a sors által kijelölt védelmezője. Ám az Alfa-kiképzésről visszatérő férfi egy tetovált idegen volt, sötét titokkal és egy „választott” nővel az oldalán. Egy ősi szenvedéllyel teli éjszaka után, melyen Kaelen elvette a lány ártatlanságát, a férfi eldobta őt, összetörve, várandósan és vérezve hagyva a padlón. Hogy mentse a saját és meg nem született kölyke életét, Elara elmenekült, és köddé vált az éjszakában. Két évvel később visszatér a Luna születésnapjára. Ám a törékeny lány, aki egykor szerelemért esedezett, már halott. A helyén egy aranyhajú nő áll, tetoválásokkal a csuklóján és jéggel az ereiben. Kaelen eközben megszállottá vált; kísérti a zsarolás, amely döntésre kényszerítette, és a társának emléke, akit ő maga tett tönkre. Kész térden csúszva könyörögni egy második esélyért, de Elara már megtanulta: bizonyos kötelékeket jobb az árnyékok közt hagyni.