Az Alfa véletlen gyakornoka

Csak egy részeg fogadás miatt csókoltam meg a rémisztően jóképű idegent, hogy bebizonyítsam, nem vagyok „unalmas”. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ő Draken Valkar, annak a cégnek a könyörtelen, milliárdos vezérigazgatója, ahol mindenáron dolgozni akartam. Arra meg végképp nem, hogy a rémisztő, póniméretű őrkutyája egy pillanatra sem hajlandó levenni rólam a szemét. Draken szó szerint egy kitöltetlen csekket ajánlott fel nekem, csak hogy afféle felmagasztalt kutyaszitter legyek. Én ehelyett egy igazi céges pozíciót követeltem. Legnagyobb megdöbbenésemre beleegyezett. Most én vagyok a legújabb gyakornok a város legnevesebb kisállat-reklámügynökségénél, de valami nagyon nincs rendben. A munkatársak úgy néznek rám, mintha préda lennék. A milliárdos főnököm olyan sötét, birtokló éhséggel bámul rám, aminek semmi köze az üzlethez, a kulcscsontomon pedig egy félhold alakú jel ég, amire egyáltalán nem emlékszem, mikor szereztem. És a hatalmas „husky”, akit eddig babusgattam? Ma lehetetlenül okos szemekkel bámult rám, és hirtelen egy hang visszhangzott a fejemben. – Ne hagyd, hogy megijesszenek, Anyu. Apu egyszerűen csak nem tud flörtölni. Várjunk csak... Apu?!