Sorsrendelt Bétám Visszautasítása

– Nem fogadhatlak el a társamként… – kezdi, sötét tekintete undortól jéghideg, miközben fel-alá járkál az erdei avarban. – Visszautasítalak. Nem hagyom, hogy megfosszon a maradék méltóságomtól. Nem fogom hagyni, hogy szemétként eldobjanak. Kihúzom magam, egyenesen a leendő Béta szemébe nézek, és hagyom, hogy hangom betöltse a csendes éjszakát. – Én, Thalia Corvin, visszautasítalak téged, Béta Torin Jax Vargo, mint a társamat. A férfi megdermed. A levegő szinte kiszakad a tüdejéből, ahogy az elszakított kötelék okozta gyötrelmes, égető fájdalom térdre kényszeríti. Kezével a mellkasához kap, tekintete – melyet nemrég még gyűlölet fűtött – most nyers, leplezetlen kíntól törik meg. Hátat fordítok neki. – Most pedig fogadd el a visszautasításomat. *** Tíz gyötrelmes éven át Thalia volt az Obszidián Hold Falka pofozógépe, akit anyja tragikus haláláért hibáztattak, és akit saját Alfa apja és fivére is selejtes korcsnak bélyegzett. Egyetlen reménye a megváltásra az volt, hogy megtalálja a sors által kijelölt társát. Ám amikor a Holdistennő Torint, a falka könyörtelen leendő Bétáját rendeli mellé, a férfi kíméletlenül eldobja őt magától, hogy megőrizze politikai státuszát. Thalia azonban nem hajlandó megtörni: megelőző csapásként ő maga utasítja vissza a férfit, akit ezzel könyörgésre kényszerít. A lány rémálma azonban még csak most kezdődött. Miután puszta játékszerként átadják egy szadista, rivális Alfának, a végsőkig hajszolják. Azt azonban nem is sejtik, hogy a lány régóta szunnyadó farkasa végre felébredt – és az ereiben csörgedező ritka, királyi vér hamarosan rettenetes bosszút szabadít el. Vajon túléli-e a falka annak a lánynak a haragját, akit ők maguk zúztak darabokra? És mi történik akkor, amikor a Béta rájön, hogy a létező legerősebb nőstényt dobta el magától?