Kegyetlen újjászületés: Az örökösnő visszavág

„Törjétek el minden csontját!” Az üvöltő vihar elnyomta Valerie bordáinak gyomorforgató roppanását. Miközben unokatestvérének verőemberei arccal a jéghideg sárba szorították, végre ráébredt a szörnyű igazságra. A vőlegénye védelmében egy pokoli börtönben eltöltött öt év csupán előre kitervelt csapda volt. Szüleit meggyilkolták, fivére elméjét tönkretették, ádáz hűségét pedig hullámsírral hálálták meg. Csattanás! Valerie hirtelen felült, tüdeje mohón szívta be az édes, napfényes levegőt. Semmi sár. Semmi összezúzott csont. Pontosan abban a ligetben ült, ahol a tizennyolcadik születésnapján siratta vőlegénye nyilvános visszautasítását. Az égiek második esélyt adtak neki. Nyoma sem volt már a naiv, szánalmas lánynak, aki a szeretet morzsáiért könyörgött. Helyette egy démon állt ott, akit a végső árulás tüze kovácsolt. Amikor visszatér elit akadémiájára, zaklatói azt várják, hogy meghunyászkodik. Ehelyett kíméletlenül betöri a legfőbb kínzója orrát, a rettegéstől megbénítva az egész osztályt. És amikor arrogáns volt vőlegénye besétál, a lány szokásos megalázkodását várva, olyan hideg és gyilkos szándékkal teli tekintettel találja szembe magát, amitől azonnal meghűl az ereiben a vér. Valerie Thorne mostantól új játékot játszik, ellenségei pedig vérrel fogják megfizetni a tartozásukat.