Széttört kötelékek: Pusztulni hagyom mérgező családomat

Isolde Lockhart mindent megtett, hogy visszanyerje családja szeretetét manipulatív, látszólag törékeny húga, Cecily érkezése után. Cserébe a fivérei mérget etettek vele, összezúzták a lábait, és összetört testét egy jeges tóba vetették, miközben apjuk egyszerűen félrenézett. Jogos büntetésnek nevezték a tettüket, amellyel drága Cecilyjüket védelmezték. Most, hogy a tizenöt éves Isolde újjászületett abban a fagyos fáskamrában, ahol a rémálma egykor elkezdődött, többé nem hajlandó a szeretet morzsáiért könyörögni. Amikor arra kényszerítik, hogy a város elitje elé álljon, és nyilvánosan bocsánatot kérjen a húgától, aki tőrbe csalta, nem sír és nem is könyörög. Ehelyett hideg mosollyal veszi le magáról a felbecsülhetetlen értékű rubinmedált és a kézműves ékszereket, amelyeket egykor apjától és fivéreitől kapott, majd hanyagul Cecily lába elé dobja őket. Ha a hamis szent kell nekik, hát megkaphatják. Rangjától megfosztva, de végre szabadon, Isolde hátat fordít a hatalmas Lockhart-birtoknak, hogy mestergyógyítóként a saját kezébe vegye a sorsát. Arrogáns fivérei biztosra veszik, hogy csúszva-mászva fog visszatérni hozzájuk. Ám ahogy a megjátszott békéjük omladozni kezd, és kibontakozik Cecily halálos összeesküvése, a férfiak, akik egykor eldobták maguktól Isoldét, térdre hullnak a hóban, és könyörögni fognak, hogy mentse meg őket. Balszerencséjükre Isolde szíve már jéggé fagyott, a bocsánatkérés pedig nem támasztja fel a holtakat...