Ő kitörölte magát. Én neveltem fel a lányát.

Öt évvel ezelőtt Nolan nyomtalanul eltűnt egyetlen keserű veszekedést követően. A telefonját kikapcsolták, a lakását egyik napról a másikra kiürítették, a cégnél pedig, ahol állítása szerint dolgozott, soha nem is hallották a nevét. Két héttel később Nora rájött, hogy várandós. Felforgatta egész Bostont utána, míg egy egészségügyi komplikáció kis híján a babájába került. Ekkor felhagyott a férfival, aki láthatóan nem akarta, hogy megtalálják, és egyedül épített fel egy életet a kislányuk számára. Most Nora a munkája miatt visszatért Bostonba – és a küszködő férfi, akit egykor szeretett, egyszer csak besétál egy jótékonysági gálára mint Nolan Prescott: a város egyik legbefolyásosabb dinasztiájának milliárdos örököse. Amikor a táncparketten egymás karjába kényszerülnek, a nő végre felteszi a kérdést, amely már öt éve kísérti: – Még mindig haragszol rám? A férfi keze megszorul a derekán. – Csak egy lábjegyzet voltál egy unalmas fejezetben. Ha ma este nem jelensz meg, a nevedre sem emlékeztem volna. Nora már majdnem elárulja neki Lilyt. Ehelyett inkább lenyeli az igazságot. Egy olyan férfi, aki eleve azt hiszi, hogy csak a pénzére fájt a foga, a lányukban is csupán egy újabb csapdát látna. Nolan azonban sokkal többre emlékszik, mint amennyit beismer. Képtelen aludni. Képtelen meghallgatni Nora kedvenc dalát anélkül, hogy darabokra ne hullana. És már órákat tölt az irodája előtt várakozva, azt figyelve, ahogy a nő egy másik férfival távozik. Nora úgy hiszi, megóvhatja Lilyt, ha elrejti őt a világ elől. Nem is sejti, hogy a titoknak, amelyet magával hozott Bostonba, Nolan szemei vannak – és hogy a férfi gyűlölete máris repedezni kezd egy olyan megszállottság súlya alatt, amit már képtelen irányítani.