Titkolt kölykei: A megjelöletlen társ

„Nő vagy, nem pedig Alfa.” Ezekkel a szavakkal fosztott meg apám a születési jogomtól. Megtörten és dühödten lázadtam fel egyetlen éjszaka erejéig – és végül Sebastian Thorne-nak, az Obszidián falka könyörtelen és félelmetes Alfájának ágyában kötöttem ki. Egyetlen éjszaka elég volt ahhoz, hogy két dologra is ráébredjek: ő az eleve elrendelt társam, az uralkodó természete pedig csak egy újabb ketrec lenne számomra. Nem voltam hajlandó apám elnyomását egy társ parancsuralmára cserélni. Így hát, mielőtt Sebastian megjelölhetett volna, mielőtt magáévá tehetett volna, mint engedelmes Lunáját... elmenekültem. Azt azonban nem sejtettem, hogy egy titkot is magammal viszek. Valójában rögtön kettőt. Az ikerkölykeit. Éveken át az árnyékokban rejtőzködtem. Titokban neveltem fel az örököseit, levetkőzve a gyenge lányt, aki egykor voltam, és megkovácsoltam a saját sorsomat. Egy olyan farkas azonban, mint Sebastian, soha nem adja fel a vadászatot az után, ami az övé. Most megtalált. Dühöng, vadul kisajátító, és követeli magának a megjelöletlen társát, valamint a kölyköket, akiknek a létezéséről még csak nem is tudott. Azt hiszi, visszarángathat az Obszidián falkába. Azt hiszi, végre behódolok neki. Sebastiannek azonban egy veszélyes leckét kell megtanulnia: már nem az a tehetetlen lány vagyok, aki az éj leple alatt elmenekült. Most már Alfa vagyok. És senki sem veheti el azt, ami az enyém.