Kegyetlenül tiltott

Az új főnököm három szabályt szabott meg az első napomon: Teljes csend. Nincs ácsorgás. És soha, de soha ne nézzek a szemébe. Ez akár egy szokványos vállalati előírás is lehetne, ha a férfi, aki ezeket a parancsokat odaugatja, nem az a névtelen idegen lenne, aki könyörtelenül elvette az ártatlanságomat egy vegasi penthouse-ban mindössze negyvennyolc órával korábban. Dorian Blackwood a Vertex Corporation zsarnoki vezérigazgatója. Nappal a végkimerülésig dolgoztat, jéghideg tekintettel mered rám, és úgy tesz, mintha a vad, izzadságban úszó éjszaka, amit együtt töltöttünk, meg sem történt volna. Azt akarja, hogy aprónak érezzem magam. Meg akar büntetni azért a teljes kontrollért, amit a sötétben akaratlanul is elragadtam tőle. Megfogadtam, hogy játszani fogom a kegyetlen játékát, és túlélem. Én lettem a tökéletes, érinthetetlen titkárnő. De abban a pillanatban, ahogy egy másik férfi rám mosolygott a cég előcsarnokában, a milliárdos hideg maszkja darabokra hullott. A férfi, aki megparancsolta, hogy soha ne nézzek rá, hirtelen a mahagóni ajtónak szorít, forró lehelete a nyakamat perzseli, bebizonyítva, hogy könyörtelen szabályai kizárólag mindenki másra vonatkoznak.