Az áruló megtagadása: A likánkirály halálos királynője

„Én, Valerie, elutasítom Declan alfát mint társamat.” Hét évnyi szerelem hazugság volt. A legjobb barátom árulása halálos ítélet volt számomra. De ahogy az ezüst tőr átdöfte a szívemet, a Holdistennő választás elé állított: meghalok áldozatként, vagy visszatérek királynőként. Az utóbbit választottam. Az esküvőm napján ébredtem fel, alig néhány pillanattal a fogadalomtétel előtt. Ezúttal nem azt mondtam: „Igen.” Azt mondtam: „Menj a pokolba.” Arra számítottam, hogy egyedül kell megvívnom ezt a háborút. Arra viszont nem, hogy a Likán Király ront be a falkaházunkba, és az egész terület előtt megérzi az illatomat. Hideg, veszélyes, és háromszáz éve nem ért hozzá egyetlen nőhöz sem. Egészen addig, amíg hozzám nem ért. Ő azt hiszi, én vagyok a neki rendelt társ. Én pedig úgy gondolom, ő a tökéletes partner ahhoz, hogy segítsen hamuvá égetni az ellenségeimet.