A Mennyfátyol uralma: Az Apokalipszis kifosztása

A világvége csupán egy játszótér azok számára, akik ismerik a szabályokat. Első életében Kaelen a nemes hős szerepét játszotta. Éhezett, vérzett és küzdött, hogy átvonszolja barátnőjét a játék és a valóság összeolvadásának rémálmán, csak hogy dicsősége csúcsán végül hátba döfjék. Egy második esélyt kapva Kaelen órákkal a világ újraindulása előtt tér magához. A jövőről szóló mindentudással felvértezve elvágja a szálakat élősködő exével, megzsarolja a nő új, milliárdos szeretőjét, és mozgásba hozza a bábukat a saját sakktábláján. Amikor a játék kezdetét veszi, Kaelen felhagy a régi, védekező játékstílusával, és valami sokkal baljósabbra vált. Megszerzi a „Heavenveil”-t – a létező egyetlen SSS-rangú egyedi kasztot. Mindezt egy félelmetes tehetséggel – amely lehetővé teszi, hogy fizikai érintkezés nélkül, könnyedén lopjon el tárgyakat – és a hátbadöfések sebzését megsokszorozó képességek arzenáljával ötvözve, a sebzése egy pillanat alatt a játékot felborító, abnormális rendszerhibává válik. Miért töltenél hónapokat portyázással, ha már az első napon kizsebelhetsz egy lepecsételt ősi sárkányt? Miért harcolnál tisztességesen, ha a lopakodásod korlátlan, és az első csapásod garantálja a megsemmisítést? A játék legsötétebb szegleteitől a való világ véráztatta utcáiig Kaelen minden értékes dolgot zsákmányul ejt. Ereklyék, isteni képességek és a számtalan faj jövője – mostantól mind az övé. Reszkessenek az istenek; a legfőbb tolvaj bejelentkezett.