A Nagyúr összetört párja

Egy gyötrelmes éven át Elowen egy élő rémálom csapdájában élt. A mostohabátyja által bántalmazott, apja által magára hagyott lány pokoljárása a tizennyolcadik születésnapján csak fokozódott, amikor rájött, hogy a sors által neki rendelt pár nem más, mint Krovos – a kegyetlen alfaörökös, aki még a puszta létezését is megvetette. A falka elitje előtt utasította el őt, elszakítva szent köteléküket és kis híján elpusztítva a lány belső farkasát. Ám ahelyett, hogy szabadon engedte volna, beteges megszállottsága nem engedte, hogy a lány elmenjen. Visszaráncigálta, testileg megtörte, és az árnyékok közé láncolta, mint saját, néma rabszolgáját. Elowen azt hitte, a lelke végleg megsemmisült. Egészen Krovos alfává avatási ceremóniájának sorsdöntő napjáig. A nagyteremben fojtogatóvá vált a levegő Voktor, az Őrjöngő Nagyúr érkezésekor. A társ nélküli életre átkozott, könyörtelen zsarnokot az egész kontinensen rettegték, amiért élve égette el ellenségeit. Ám épp amikor Voktor felállt, hogy szentesítse Krovos uralmát, a halálos Nagyúr megdermedt. Szikrázó kék tekintete átszelte a félhomályos termet, és egyenesen a sarokban megbúvó, megtört, üres tekintetű szolgálólányra szegeződött. A zsarnok nem fejezte be az áldást. Épp az imént találta meg a sors által neki rendelt királynőt.