Egy lecke a mágiából

Egyik nap nyűgös kisgyerekekkel és olyan szülőkkel foglalkozom, akik túl sokat dolgoznak ahhoz, hogy valójában szülőként funkcionáljanak, a következő pillanatban pedig felfordul az életem, és egy természetfeletti lényeknek fenntartott bárban dolgozom. Lehet, hogy nem tudok italokat keverni, de furcsa módon a rosszalkodó gyerekek kezeléséhez szükséges képességek elég jól működnek a vámpírokon, a vérfarkasokon és még a boszorkányokon is. A jó hír az, hogy ez a munka érdekes, és hé, a főnököm lehet, hogy egy démon, de elég biztos vagyok benne, hogy a morcos ábrázat mögött egy igazi puhány rejtőzik. A rossz hír az, hogy az embereknek nem kellene tudniuk erről a sok varázslatos dologról, és most varázslatosan ehhez a bárhoz vagyok kötve, amíg meg nem győzöm őket arról, hogy nem fogok mindenkinek fecsegni. Vagy meghalok, attól függ, melyik következik be előbb. Sajnos a halál egyre valószínűbbnek tűnik, mert valaki a nyomomban van. Nem tudom, ki vagy miért, de veszélyesek és varázserejük van. Szóval megteszem a tőlem telhetőt, hogy túléljek, és ha ez azt jelenti, hogy több időt kell töltenem a félelmetes, de gyönyörű főnökömmel, akkor legyen. Meggyőzöm, hogy bízzon bennem, ha ez az utolsó dolog, amit teszek.