Bujkálás az alfa mostohabátyám elől

„Menekülhetsz, Elara. De amikor elkaplak... márpedig el foglak kapni... az enyém leszel.” Kaelen Vane veszélyes, kegyetlen és az Ezüst-patak félelmetes jövőbeli alfája. Emellett a mostohatestvérem is. Éveken át meghúztam magam, kerülve sötét, ragadozó tekintetét. Csak két idegen voltunk, akiket a sors egy fedél alá kényszerített. Azt hittem, biztonságban vagyok. De az Éterfelhő-folyó párválasztó ceremóniájának éjszakáján minden szörnyen félresiklott. Amikor a hold a zenitjére ért, megcsapott a végzetes párom bódító illata. Cédrus, éjszakai szellő és mindent elsöprő dominancia. Ő volt az. A mostohatestvéreddel párosodni olyan tabu, amely romba döntheti a családunkat. Ha pedig egy olyan alfa követel magának, aki már eljegyzett egy hatalmas szövetségest, az felér egy halálos ítélettel. Így hát meg tettem az egyetlen dolgot, amivel túlélhettem: elmenekültem. Elrejtettem az illatomat, eltemettem a kilétemet, és köddé váltam az árnyékok között. De egy alfa soha nem hagyja futni a végzetes párját. Kaelen vadászik rám, és kész az egész világot porig rombolni, csak hogy visszakényszerítsen az oldala mellé. A végső macska-egér játék kezdetét vette. Azt hittem, elmenekülhetek a házamban élő szörnyeteg elől. De mi történik akkor, ha pont a szörnyeteg az egyetlen, aki képes lángra lobbantani a lelkemet?