Összetört Omega: A lykán király esküje

Az istennő által rendelt társam az országos televízióban zúzta össze a lelkemet. Mateo Rossi, Veridia City leendő Alfája nyilvánosan feleségül vette azt a lányt, akit én mentettem meg egy brutális kóborlótámadástól. Mivel a belső farkasam az a traumatikus mészárlás után soha nem ébredt fel, egy törött edénynek tartott – egy ómegának, aki méltatlan arra, hogy mellette álljon, miközben a szülei személyesen választottak ki egy bétát, hogy továbbvigye az örökségét. De amikor a kamerák leállnak, Mateo nem hajlandó elengedni. Betörve abba a menedékbe, amelyet kettőnknek építettem, magával hozta új felesége fojtogató illatát és egy szörnyű követelést: legyek az ő titkos tulajdona. Amikor szembeszálltam a mérgező téveszméjével, a társkötelékünket használva erőszakkal kényszerített behódolásra, megfogadva, hogy akaratom ellenére is megjelöl abban a pillanatban, amint a politikai kötelességeit letudta. Azt hiszi, teljesen tehetetlen vagyok. Elfelejtette, honnan származik a vérvonalam. Amikor nagyanyám, a Lykán Udvart szolgáló félelmetes hadászati vezető, tudomást szerez a bántalmazásomról, nem egyszerűen egy kimenekítő osztagot küld. Egyenesen Veridia küszöbére hozza Ironridge haragját. És nincs egyedül. Hét évvel ezelőtt egy hatalmas, ragyogó ezüsthátú farkas ragadott ki a halál torkából – az ifjú Lykán Király. Ő soha nem felejtette el azt a kislányt, aki vadul kapaszkodott egy kóborló lábába, hogy magával rántsa a pokolba. Most, látva a torkomon éktelenkedő friss zúzódásokat, amelyeket az a fiú hagyott ott, akinek meg kellett volna védenie engem, a Király ősi, szunnyadó dühe újra fellángol. Mateo azt hitte, megtörhet és elrejthet az árnyékok között. De hamarosan rá kell döbbennie, hogy az én árnyékaim a falkaterületek leghalálosabb ragadozójáé, és a Király végre eljött, hogy magához vegye, ami igazán az övé.