Hét perc bűn

Mi lehet megalázóbb annál, mint beleesni a főnöködbe? Véletlenül felhívni őt, miközben a nevét sikoltozod önkielégítés közben. Viktor Volkovnak dolgozni egy rémálom. Hideg, arrogáns, és úgy kezel, mint egy eldobható fogaskereket a többmilliárd dolláros gépezetében. De egy kimerítő nap után, amit minden szeszélyének kiszolgálásával töltöttem, majd hazatértem a rendetlen lakásba és a három gyerekhez, akiknek szükségük van a tökéletességemre, szükségem van a menekülésre. Ma este ez a menekülés egy igen élénk fantáziát jelent arról a férfiről, akit imádok gyűlölni. Elképzelem, ahogy az íróasztalához szorít. Elképzelem, ahogy megbüntet, amiért „rossz asszisztens” voltam. Elképzelem, ahogy megtesz mindent, amit a valódi Viktor soha nem tenne meg. De amikor az orgazmus köde eloszlik, lenézek a telefonomra. Aktív hívás. Időtartam: 7 perc és 32 másodperc. Hívott fél: Viktor Volkov. Tizennyolc hónapot töltöttem azzal, hogy bizonyítsam az elkötelezettségemet a cég iránt. Most a főnököm nemcsak a hangomat hallotta – hallotta minden nyögésemet, minden könyörgésemet, és pontosan azt, amit akarok, hogy tegyen velem. Azt hittem, el tudok bújni. De amikor megjelenek a munkahelyemen, a borostyánszínű szemei sötétebbek, mint valaha. Nemcsak végighallgatta. Élvezte is. És most készen áll rá, hogy megadja nekem azt a „büntetést”, amiért könyörögtem.