Ajándék az Istennőtől

Aria a Téli Köd falka Lunája volt, híres a hadászati eredményeiről. Az ő hozzájárulása kulcsfontosságú volt ahhoz, hogy a falkája az egész ország legerősebbje legyen. Az életében mindennek tökéletesnek kellene lennie. ...Kivéve, hogy nem volt az. Valójában Aria élete mindennek mondható, csak sikeresnek nem. Tehetetlen volt a bántalmazó Alfa párja és annak szeretőjének szeszélyeivel szemben. Egy pár, aki sosem szerette őt. Ahogy nézi kapcsolatuk kibontakozását, az a lehetősége, hogy elmenekül, vagy meghal, miközben próbálja megtartani a Luna pozícióját. De ez nem az a történet, hogy Aria hogyan lágyítja meg a zárkózott szívét, míg végül megszereti őt. Nem, ez az a történet, hogy Aria hogyan halt meg. Szóval, amikor szembe találja magát azzal a lehetőséggel, hogy visszamehet az időben és újra próbálkozhat... élni fog vele? ...Vagy arra van ítélve, hogy újraélje a hibáit? ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ "...És ha visszautasítom?" - kérdeztem hezitálva. "Akkor a Mélységben maradsz, örökké újraélve a földi emlékeidet." Elmémbe villantak azok a képek, amelyek épp az imént kínoztak, újra és újra megmutatva a halálomat. Tudtam, hogy ezt stratégiailag kellett megmutatnia, hogy ízelítőt kapjak abból, hogyan nézne ki a visszautasításom. "Akkor nem akarok újra Luna lenni... és nem akarok Aleric párja lenni" - mondtam, még magamat is meglepve, hogy egy Istennővel alkudozom. De nem tudtam elhessegetni azt az érzést, hogy valami nem stimmel. "Ez az a sors, amit kiválasztottam neked." "Akkor nem fogadom el" - érveltem. "Szerintem valamit nem mondasz el. Egy okot, amiért annyira szükséged van arra, hogy visszamenjek." Hallgatott, ezüst szemei óvatosan figyeltek engem. "...Szóval igazam van" - mondtam, hallgatását megerősítésként értelmezve.