Vérrel kötve a Mélység Urához

„Őszintén azt hitted, hogy az igazság felszabadít, édes, naiv kis madaram?” A hang visszhangzott a fejében, egy sötét, bársonyos morajlás, amely elűzte az űr fagyos rettegését. A karmazsinvörös szemek tengere pislantott egyet, majd egy pusztítóan jóképű, magukból az árnyékokból szőtt férfi alakját öltötte magára. „Elzártak, hogy elrohadj. Bűnnek bélyegeztek. De számomra... te vagy a kulcs.” Közelebb lépett, jelenlétének forrósága pedig feloldotta a kínzó hideget, ami megbénította a lány lelkét. Sara tizenhét éven át élt szellemként. Egy képmutató király törvénytelen gyermekeként egy szent torony legfelső padlásán rejtegették, hiszen puszta létezése is szégyenletes folt volt a dicsőséges dinasztia hírnevén. Ő volt a tökéletes, csendes lány, aki szófogadóan elfogadta aranyozott ketrecét – amíg a kétségbeesett vágy, hogy fényt derítsen halott édesanyja kilétére, a tiltott levéltárba nem űzte. Válaszok helyett azonban brutális árulással szembesül az egyetlen pap részéről, akiben valaha bízott, és egy vérrel megpecsételt paktumra bukkan egy koromfekete grimoárba zárt, félelmetes, ősi lénnyel. Ahogy a mélység ura felébred, Sara kíméletlenül belesodródik a tiltott mágia és az eltemetett királyi titkok sötét, csábító világába. A férfi bosszút és a vérvonala körüli igazságot ígéri neki, de az ára talán a lány teste, a józan esze és maga a lelke lesz... Jogi nyilatkozat: A borítókép nem a saját tulajdonom. Figyelmeztetés: A könyv felnőtt tartalmat, sötét fantasy elemeket és felkavaró jeleneteket tartalmaz.