A nemkívánt iker királyi párja

– Eladtak nekem, kis farkas – mordult fel, és ősi szemei olyan birtokló éhséggel sötétültek el, amitől remegni kezdett a térdem. – Nincs többé menekvés. Mostantól az árnyakhoz tartozol. Hozzám tartozol. A farkasemberek világában az ikrek nem áldást, hanem halálos átkot jelentenek. Csak a legerősebb hivatott túlélni az anyaméhet. Seraphina Nyxbourne volt a hiba a gépezetben. Megvetették, mint a gyenge, nemkívánatos ikret, aki ellopta fivére elől a levegőt; egész életét könyörtelen apja és a falka bokszzsákjaként élte le. Amikor végre megpróbál elmenekülni pokoli életéből, brutálisan visszarángatják, hogy egy minden képzeletet felülmúló, sokkal borzalmasabb sorssal nézzen szembe. Nem azért hozták vissza, hogy megbocsássanak neki. Eladták. A vevő? Viktor Valerius. Egy sötét pletykák övezte királyi vérvonal ősi, félelmetes Alfája. Azt mondják, ő egy szörnyeteg. Azt mondják, nem hagy mást maga után, csak vért és árnyékot. Seraphinát azzal a tudattal küldik a férfi felségterületére, hogy ott végleg megtörik majd, és a halál vár rá. Ám abban a pillanatban, ahogy a hideg, könyörtelen Alfa tekintete találkozik új, remegő szerzeményével, a társkötelék visszavonhatatlanul a helyére kattan. Viktor nem egy elátkozott ikret lát. Hanem a sajátját. Most a szörnyetegnek, akitől az egész világ retteg, már csak egyetlen megszállottsága van: megvédeni az összetört lányt, akit mindenki eldobott, és ízzé-porrá zúzni bárkit, aki valaha is bántani merte őt. Ám ahogy a sötét mágia és az ősi ellenségek közelednek, vajon Viktor megszállott szerelme elég lesz a megmentésükhöz? Vagy a Valerius-átok mindkettőjüket felemészti?