A maffiakirály megmentése

A világ szemében hős vagyok – a Becsület érdemérem kitüntetettje és elismert harctéri szanitéc. Önmagam számára viszont egy nő, aki nem érez semmit. Se bűntudat, se bűnbánat, csak a túlélés hideg logikája. A véráztatta lövészárkokat Phoenix perzselő utcáira cseréltem, azt gondolva, hogy elmenekülhetek a múltam kísértetei elől. De ebben a városban még mindig én vagyok az, aki eldönti, ki éljen és ki haljon meg. Ők „triage”-nak hívják. Én úgy hívom: istent játszani. – Nincs semmi – mondom a haldoklóknak, miközben nézem, ahogy az érzelmek legkisebb jele nélkül hunyik ki a fény a szemükben. A kezem tiszta, de a lelkemet beszennyezték a meghozott döntéseim. Azt hittem, mindent az irányításom alatt tartok, amíg össze nem hozott a sors egy férfival, aki ugyanolyan sötétségben érzi jól magát, mint amit én az otthonomnak hívok. Nem kéri az irgalmamat, és végképp nem tart igényt az imáimra. Azt akarja látni, képes-e újra megdobogtatni megfagyott szívemet. Azt hiszi, áthághatja a szabályaimat. Nem tudja, hogy már régen megszűntem lány, katona vagy „szent” lenni. Az én mentőautómban nincs se mennyország, se pokol – csak én vagyok. **Tartalmi figyelmeztetés** Ez a történet egy morálisan szürke hősnőt, sötét orvosi témákat és intenzív pszichológiai konfliktusokat mutat be. Felnőtt olvasóknak ajánlott (18+).