A sellő, aki vágyott rám

Phoebe Addison az életét annak szentelte, hogy bebizonyítsa a szirének létezését. Élete lehetősége adódik, amikor meghívást kap egy dél-csendes-óceáni kutatóexpedícióra, de egy viharos éjszakán minden rosszra fordul, és a világa örökre megváltozik. Megtalálja azt - nem azt, hanem aki - amit keresett, de nem is sejti, hogy ő is őt kereste. Wake nem olyan, amire számított, és minden, amiről valaha is álmodott. Gyönyörű és veszélyes, egy ragadozó a mélyből... és a párjának hívja. A titokzatos Enigma Labs fogságában és elnyomásában Phoebe-nek meg kell tanulnia átadnia magát Wake-nek, a tenger erejének, ha élve ki akarnak jutni. De ha sikerül… elég erős lesz ahhoz, hogy túlélje a párját? ***** Megismétli a dala első néhány sorát. A transzponder válasza szinte vádaskodó: Társ. "Társ?" A szó megráz, és érzem, hogy elpirulok. "A... azt hiszed, hogy az vagyok?" Wake mélységes szemei az enyémet kutatják, és van egy felismerés, ami éhséggé válik. Felemeli hártyás kezét, és én bizonytalanul kinyúlok, hogy találkozzak vele. Ujjaink összeérnek, és furcsa, elektromos kapcsolatot érzek. Mintha áram futna át rajtunk, egy néma megértés, ami felülmúlja a szavakat. "Pho-ebe" - morogja. Bólintok, a félelem és valami veszélyesebb, valami... forróbb, kiszárítja a torkomat. "Igen, Wake. Mutasd meg."