Őt választotta, így elmentem az örökösével

– Beszélnünk kell. Válni akarok. Valeria tíz éven át tűrte a fagyos poklot Gael jelöletlen feleségeként. Semmi gyengédség. Semmi rang. Csak a Darkhowl falka néma gúnyja. Azt hitte, csendes hűsége végül felolvasztja a félelmetes Alfa szívét. Ám abban a pillanatban, hogy tökéletes, körülrajongott ikertestvére visszatért az egy évtizedes száműzetésből, Gael habozás nélkül kidobta Valeriát. A legpusztítóbb csapás? Gondolkodás nélkül lemondott kilencéves fiuk – a saját törvényes örököse – teljes felügyeletéről, csak hogy utat nyisson az igazi végzetszerű társa előtt. Valeria összetört szívvel, de emelt fővel összepakol és távozik. Ám a szabadsága első éjszakáján renegát farkasok halálos rajtaütése éri, ami sokkoló felismerések láncolatát indítja el: ✦ A „farkastalan” hibája valójában egy szunnyadó, rettegett erő. ✦ Fia feltétlen hűsége csakis az övé, és a fiú Alfa-vére idő előtt ébredezik. ✦ Gael tízéves megszállottsága a testvére iránt egy rothadó hazugságra épült. Amikor a sötét igazságok felszínre kerülnek, Gael ráébred, hogy egy gyémántot cserélt el törött üvegre. De már túl késő. *** – Teljes, megkérdőjelezhetetlen felügyeleti jogot akarok Lucas felett. – Lángoló, dühödt Alfa-tekintetét a saját jeges haragommal viszonoztam. – Neked és Daphne-nak hamarosan úgyis rengeteg törvényes gyereketek lesz, hogy a helyébe lépjenek. Gael megdermedt. Aztán, anélkül hogy egyetlen szóval is tagadta volna a húgommal közös jövőt, egyszerűen bólintott. Feladta a drága örökösét, csak hogy vele lehessen. Kár, hogy nem fogta fel: a birodalma abban a másodpercben összeomlik, amint kilépünk az ajtón.