A tündér, aki a rendőrfőnök lányát választotta

A nevem Cassandra Tate, és egészen ma estig a tündérek nem voltak többek egy furcsa politikai problémánál, ami valahol az életemtől fényévnyi távolságra zajlott. Aztán hazafelé menet mindkét első kerekem megadja magát, a rendőrfőnök apám elrángat egy titkos találkozóra a patakhoz, ahol a mágia először lépett be a világunkba, egy félmeztelen tündérharcos pedig elkap, mielőtt a vízbe zuhannék. A neve Caspian Maelor. A királyát meggyilkolták. Három veszélyes tündérbűnöző szökött a városunkba, és Caspian elszánta magát, hogy levadássza őket, mielőtt bárkinek bántódása esne. Sajnos az égvilágon semmit sem tud az emberi társadalomról: a kézfogásoktól és a telefonos jelszavaktól kezdve az autókon és a szófordulatokon át egészen addig, hogy miért ragaszkodunk hozzá, hogy elektromos fényekkel vakítsuk el egymást. Neki egy kísérőre van szüksége. Apám egy kémet akar. A polgármester megoldást vár. Caspian pedig engem akar. Így most kénytelen vagyok hazavinni egy halálos, mágikus szökevényvadászt, magammal rángatni a bolti műszakomba, és segíteni neki a csendes kisvárosunkban bujkáló királygyilkosok után kutatni. Épp elég bonyolult lenne ez anélkül is, ahogyan rám néz – mintha én lennék az egyetlen ismerős pont egy teljesen idegen világban. Ám nem a szökött bűnözők jelentik az egyetlen veszélyt, amely átlépte a határt. Valaki megölte a tündérek királyát, és ha Caspiannak igaza van, a következő célpont sokkal közelebb lehet, mint azt bármelyik birodalom gondolná.